A Hiroshima Egyetem csapata (Muneto Nitta, Minoru Eto) Yu Hamadával (DESY) együtt egy valós részecskefizikai modellt írt le, amelyben két ismert elméleti szimmetria – a mérő (gauge) B–L (barionszám mínusz leptonszám) és a globális Peccei–Quinn – együtt kozmikus húrokat és örvényeket (vortexeket) hoz létre.

Ezek a topológiai objektumok csomókká kötődhetnek, lassan elhalványulnak, és egy rövid, csomók által dominált korszakot okoznak.

Amikor a csomók összeomlanak, rendkívül nehéz, jobbkezes neutrínókat (~10¹² GeV) termelnek; ezek bomlása kis mértékben az anyagot részesíti előnyben az antianyaggal szemben, és ~100 GeV körül „újramelegíti” a korai univerzumot.

„Ez a kérdés arról szól, miért léteznek csillagok, galaxisok és mi magunk” – mondja Nitta.

Hamada szerint pedig a csomók „tekinthetők a világegyetem nagyszüleinek”.

A modellben az a jó, hogy előrejelzést is ad, így tesztelhető: a csomók ugyanis gravitációs hullám „dallamot” hagyhatnak maguk után, amit a LISA, a Cosmic Explorer vagy a DECIGO akár azonosíthat is – ha pedig ez megtörténik, Kelvin régi feltevése modern formában nyerhet igazolást.

(Kép: Pixabay)