A Blikk a mai napon közölt cikket azzal a címmel, hogy „Műtüdő mentheti meg Csollány Szilveszter életét”. Mint a lap írja, a hét elején derült ki, hogy a koronavírus fertőzéssel kórházba került olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász esetén gépi lélegeztetést alkalmaztak. A Blikk leírja azt is a Magyar Nemzet nyomán, hogy Csollányt először Sopronban kezelték, de végül Budapestre szállították. Ezután mutatja be a cikk az ECMO nevű, sokszor csak „műtüdőként” emlegetett készüléket, az viszont nem derül ki egyértelműen, hogy Csollány esetén ténylegesen is használják-e ezt az eszközt. Az viszont tény, hogy hasonló korú, jó fizikumú, de az új típusú koronavírus okozta súlyos ARDS-ben (felnőttkori légzési elégtelenség tünetcsoport) szenvedő betegek terápiájában az ECMO is felmerülhet, mint lehetőség.

Mi ez az ECMO, és miért jelentős a jelenlegi járványban? Az ECMO bár most került ismét a reflektorfénybe, valójában már a járvány korábbi szakaszában, sőt azelőtt is több életet megmentett – ezzel a géppel mentették meg korábban a fertőzésből végül felgyógyult Bányai Gábor képviselő életét, de a műtüdőt sikeresen alkalmazták 2020 novemberében egy 34 éves kismama esetén is, akin a fertőzés diagnosztizálását követően a terhesség 34. hetében császármetszést kellett végrehajtani. Szerencsére később mind a koraszülött kislány, mind az anyuka jobban lettek, utóbbi idővel lekerült a gépről, és folyamatosan javult az állapota – írja a semmelweis.hu. Az orvosegyetem honlapja az anyuka terápiájáról relatíve részletesen is beszámolt, így tudjuk, hogy milyen út vezetett el az ECMO-val történő beavatkozásig:

„A beteg általános állapota a műtétet követően stabilizálódott, a császármetszést követően 5 nappal meg lehetett szüntetni a gépi lélegeztetést, amelyet azonban 24 órával később, a tüdő kiújuló funkciózavara miatt ismételten el kellett indítani. A speciális, hasra fordított pozícióban alkalmazott gépi lélegeztetés ellenére a beteg – a koronavírus szövődményeként kialakult – globális légzészavarát nem sikerült stabilizálni, így fennállt a veszélye, hogy rövid idő alatt kritikus oxigénhiányos állapot alakulhat ki nála.

Az orvoscsoport ekkor döntött úgy, hogy november 21-én Szilviánál megkezdik az ún. ECMO-kezelést, vagyis egy, a betegágy mellett elhelyezett „műtüdő” segítségével helyettesítették a kismama tüdőkapacitásának jelentős részét.”

A cikkből kiderül az is, hogy a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 2012 óta működik az extrakorporális (testen kívüli) keringés-oxigenizáció-támogató eszköz (ECMO) és a hozzá kapcsolódó program, és 2020-ig 300 esetben alkalmazták ezt a gépet olyan betegeknél, akinél a „keringési és légzészavar együttesén a hagyományos gépi lélegeztetéssel nem lehetett segíteni”.

Mint az talán az eddigiekből látható, az eszköz jóval több, mint egy lélegeztetőgép -- nagyon egyszerűen szólva: a tüdőt ilyenkor a keringésből kikapcsolják. Míg tehát gépi lélegeztetés esetén a lélegeztetőgép csak befújja az oxigént különböző nyomásviszonyokkal, addig az ECMO-val a vér oxigénnel való feltöltését egy érből a készüléken átáramoltatva ez a készülék végzi, ezáltal a tüdő totális tehermentesítése történik meg – mondta el nekünk dr. Kovács Erzsébet, aneszteziológia és intenzív terápiás szakorvos. Az orvos hozzátette azt is, hogy a gépi lélegeztetés ennek megfelelően a légcsőbe helyezett csövön (tubus) keresztül zajlik, az ECMO esetén viszont a páciens vérét az egyik főérből vezetik be a gépbe, majd onnan az oxigénnel dúsított vért vezetik vissza a páciens keringésébe.

Ez egy nagyon komoly, durván invazív beavatkozás, ami eredetileg a tüdőtranszplantációra váró betegek esetén egy áthidaló megoldás volt még a járvány előtt. Nagyon szigorú paramétereknek kell tehát megfelelni a páciens általános, a tüdőtől független egészségi állapotának is ahhoz, hogy ez a terápia egyáltalán szóba jöjjön.

Habár több cikk is hangsúlyozza (és mint az ismert példákon is látszik), az ECMO éppen megterhelő jellege miatt a fiatalabb páciensek esetén alkalmazható elsősorban, de az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet honlapja szerint, mely már kifejezetten a koronavírus-járványra fókuszálva adott ki iránymutatást erre az eszközre, a 65 év feletti kor csak úgynevezett relatív kontraindikáció, ami a szakorvos elmondása alapján azt jelenti, hogy ebben az esetben lehetőség nyílik egyéni esetekben a mérlegelésre – ha például rendkívül jók az életkilátások, akkor alkalmazni lehet idősebbek esetén is ezt az eszközt.

(Fotó: csak illusztráció, forrása: Flickr/Hospital CLÍNIC)