A Dyson-gömbök ötletét Freeman Dyson fizikus vetette fel először az 1960-as években. Az elméleti konstrukció lényege, hogy egy hatalmas, csillag köré épített héj segítségével nyernék ki annak az energiáját. Dyson elképzelése szerint egy rendkívül fejlett civilizáció akár egy Jupiter-tömegű bolygót is felhasználhat arra, hogy szétaprítsa, és az anyagából egy óriási gömböt építsen, amely körülbelül a Föld-Nap távolságban (kb. 150 millió kilométer) veszi körül a csillagot.

Az ilyen struktúráknak azonban van egy súlyos gyengeségük (már a kivitelezéssel kapcsolatos problémákon túl): a csillagot körülvevő üreges héj belsejében nincs gravitációs vonzás, így bármilyen apró elmozdulás végzetes következményekkel járhat, ugyanis a csillag nekiütközhet a gömb belső falának.

Colin McInnes, a Glasgow-i Egyetem mérnöke azonban új szemszögből vizsgálta a problémát, amelyről a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóirat január 29-én megjelent cikkében számolt be. McInnes arra jutott, hogy a Dyson-gömbök kettőscsillag-rendszerekben stabilak lehetnek – azaz olyan rendszerekben, ahol két csillag kering egymás körül. McInnes alaposan elemezte ezeknek a rendszereknek a gravitációs dinamikáját, és többféle konfiguráció stabilitását is vizsgálta. Az egyik lehetőség – hogy mindkét csillagot egyetlen gömbbel vegyék körbe – ez az opció csupán korlátozott stabilitással bír. Egy másik elképzelés, amelyben a gömb szabadon kering az űrben, nem volt praktikus az energiagyűjtés szempontjából.

Egy konfiguráció azonban különösen ígéretesnek bizonyult: azokban a kettőscsillag-rendszerekben, ahol az egyik csillag jóval kisebb, tömege a nagyobb társának maximum 10%-a, valóban stabil Dyson-gömb építhető a kisebb csillag köré. Ebben az esetben ugyanis a kisebb csillag gravitációs vonzása tartja a gömböt a megfelelő pozícióban, megakadályozva a veszélyes elmozdulásokat.

Ugyanakkor fontos figyelmeztetéseket is tartalmaz a tanulmány. A Dyson-gömbnek rendkívül könnyűnek kell lennie, hogy ne destabilizálja saját gravitációjával a csillagrendszert. Ezen kívül a tanulmány nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehetne gyakorlatilag megépíteni vagy fenntartani egy ilyen óriási szerkezetet, és hogyan lehetne kezelni a szerkezetre ható fizikai terheléseket.

Bár az emberiség egyelőre messze áll attól, hogy Dyson-szférákat építsen, McInnes eredményei érdekesek lehetnek az idegen civilizációk kutatása szempontjából. Ha léteznek ilyen fejlett intelligenciájú fajok, akkor ők is hasonló fizikai korlátokba ütközhetnek. Ezért valószínűleg nem érdemes Dyson-gömböket keresni magányos csillagok körül. Ehelyett a kutatóknak érdemesebb lehet tehát az olyan kettőscsillag-rendszerekre fókuszálniuk, ahol egy nagyobb csillag mellett egy kisebb, halványabb, infravörös sugárzású társcsillag is található. Ezekben a rendszerekben pedig a Dyson-gömb jelenléte akár érzékelhető is: a kisebb csillag körüli jellegzetes hőkibocsátás árulkodhat róla.

(A cikkhez használt képet az AI generálta/Rakéta.hu)