Megosztó dugók

A borászokat természetesen egyre jobban megosztja a kérdés, van aki végképp átáll az új, csavaros kupakos megoldásra, van aki arisztokratikusan a közelébe sem hajlandó engedni nedűjét olyan lezárási megoldásnak, ami nem parafából készült.

A parafadugó védelmében a hagyományt és a szertartást szokás elsődlegesen felhozni. Az üvegekre csavarható fémkupakoknak soha nem lesz olyan  - szakavatott kezekben a kibontással is hangszerként hangolható  - pukkanás vagy durranás az eredménye, ami a főétkezést követő borivás elengedhetetlen, az elégedett hátradőlést közvetlenül megelőző része. Egyszóval itt gasztronómiai élvezeti értékről is beszélünk, nem csupán egy technológiai megoldásról.

A parafát magát az emberiség már az ókorban elkezdte használni, egészen pontosan ezt is a rómaiak adták nekünk, sok egyéb mellett. A paratölgy kérgét eltávolítva a fa még jobb minőségű kérget növeszt, amit sok mindenre fel lehetett használni az építőipartól, a cipőkészítésen keresztül a méhészetig.

Ahogy a rómaiaknak leáldozott, egy időre a parafa is eltűnt az alapanyagaink közül, de csak hogy hosszú Csipkerózsika álom után a XVII. századi francia borászat újra életre keltse, belevágva egyenesen a dolgok közepébe, azaz borosüvegek nyakába gyömöszölve az első parafadugókat.

Csavaros megoldás

Az első csavaros kupakok a XX. század végén jelentek meg, először az olcsó, nem túl jó minőségű boroknál. Azonban ahogy az idő telt egyre inkább megmutatkoztak a fémkupakok előnyei. Elsőként talán azt érdemes megemlíteni, hogy az így lezárt borok nem tudnak "dugósodni" azaz a parafadugóban megjelenő mikroorganizmusok aknamunkája nyomán ihatatlanná romlani. Ugyanilyen védelmet nyújt a bolygó igazi ura és szuperfaja, az egyszerűen mindenütt megélő és eleve jelen lévő penészgomba ellen.

Ráadásul egy fémkupak nem morzsolódik bele - akár kinyitáskor - a borba és mellékízt sem kölcsönöz annak. A borosüveg könnyedén nyitható és zárható és ez a szállítását is megkönnyíti. Új-Zélandon például már 2001-ben elkezdtek áttérni erre a technológiára, és ma már az ott termelt borok 90 százaléka csavaros fémkupakkal érkezik. A közeli Ausztrália is jeleskedik ebben a folyamatban, ott a borok 75 százaléka kerül fémkupakos palackokba. Kísérletek folynak olyan alapanyagokkal is, melyekből parafautánzat dugók készülhetnek a hagyományok megidézéseképp.

De a feltett borszakmai kérdésünkre is illik választ adni, szóval maga a fehér-, vörös-, vagy rozébor vajon önmagában megkívánja valamelyik dugótípus használatát?

A jó bor természetesen szeszélyes, a válasz tehát: igen.  A fehér-, és rozéborok nyugodtan tölthetők fémkupakos palackokba, a vörösborokkal azonban más a helyzet. A vörösborok savtartalma ugyanis magasabb, és ezért a könnyen szellőző parafadugó számukra az ideális, mely oxigént enged a palackba, jobb ízt eredményezve.

A bordeaux-i borok soha nem lesznek fémkupakos palackokba kényszerítve - mondják az ottani borászok, akik ennél csak a műanyagkupakoktól vannak még nagyobb mértékben felháborodva. Ezt már konkrétan borzasztónak, szörnyűségesnek és megengedhetetlennek tartják.

(Forrás: Wikipédia, WE, WT Kép: Unsplash)