Akkora közhely, mennyire az életünk része a technika, hogy nem is írjuk le (az iménti leírást kivéve). Tele van a lakásunk, az autónk, a táskánk, a zsebünk általunk vezérelt technikai eszközökkel, miközben rengeteg, tőlünk függetlenül működő egyéb technikai eszköz segíti, figyeli, keretezi a mindennapjainkat. A hekkerkedést leszámítva a két halmaz között nem nagyon van átjárás. Nem akkor világítják ki a Parlamentet, amikor ránézünk; csak véletlen, ha épp akkor gurul be a metró az állomásra, amikor leérünk; hiába állunk egyedül oda egy bezárt pénztárhoz, csak miattunk nem nyitják ki.

A városi LED-falakon pedig hirdetői üzenetek futnak, és kész. Kivéve az Oktogonnál lévő, 12 négyzetméteres Samsung-kivetítőt, ahol a tokiói olimpiai ideje alatt mi is megmérettethetjük magunkat. Mivel a LED-fal a gyorséttermes házon van, érdemes szembe, az IBUSZ iroda elé állni, leolvasni a kirakatban lévő QR-kódot vagy felcsatlakozni a Samsungjatekok nevű wifire, regisztrálni egy fél perc alatt, aztán ahogy érkezik még egy játékos, már mehet is a ki-ki meccs.

Ilyenkor a kijelző két térfélre osztódik – a játékosnevünk mutatja, melyik a miénk –, és a telefonunkkal vezérelhetjük, amit az adott napi játékban épp vezérelni lehet, esetünkben egy ütőt, amellyel a labdát kell visszaütni. Mi a földön állunk, a kivetítő vagy húsz méter magasan, egy nagy és forgalmas túloldalán van, de nincs késlekedés, ha nem jön össze a mutatvány, az sajnos rajtunk múlik, nem a technikán.

Hamar lepörög egy meccs, de aztán jön is a következő, és nem csak a dicsőség miatt érdemes nyerni: bár a résztvevők között is kisorsolnak három Samsung Galaxy Watch3 okosórát, győztesnek kell lenni ahhoz, hogy a Samsung Galaxy S21 Ultra 5G okostelefon sorsolásán is részt vegyünk.

A kijelző elég világos ahhoz, hogy fényes nappal is játszhassunk, de sötétben is kipróbálhatjuk, éjjel egyig lehet csatlakozni.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Samsung.