Az 58 kilométer hosszú óriáshajó a folyamatos forgásból származó mesterséges gravitációval teremtene élhető környezetet, és a leírás szerint a nagyjából 40 billió kilométeres távot körülbelül 400 év alatt tenné meg. A legtöbb utazó így az egész életét a fedélzeten töltené – írja a Live Science.

A Chrysalis így nem is annyira hajó, mint utazó űrállomás, sőt, akár mesterséges, önálló világ, amely a megérkezésig képes eltartani az egymást követő nemzedékeket. Ekkor a fedélzeti űrsiklókkal telepeseket vihetnének a Proxima Centauri b-re, egy Föld-méretű, talán lakható exobolygóra. A projekt nemrég megnyerte a Project Hyperion tervezési versenyét, amelyen csillagközi utazásra szánt, hipotetikus többgenerációs űrhajókat kellett megálmodni.

A fedélzeti életet aprólékosan kidolgozták. Az indulás előtt az első pár generáció tagjai egy elszigetelt antarktiszi közösségben töltenének el 70–80 évet, hogy hozzászokjanak a körülményekhez és megőrizzék mentális jóllétüket. A becslések szerint maga a hajó 20–25 év alatt épülhetne meg. Az energiát a szerkezetben elosztott nukleáris fúziós reaktorok biztosítanák.

A Chrysalis felépítése matrjoskaszerű: koncentrikus héjak veszik körül a központi magot. A magban kapnának helyet a kommunikációs rendszerek és – az utazás végén – a leszállásra szolgáló űrsiklók. A legbelső héj élelmiszer-termelésre szolgálna: ellenőrzött környezet növényeknek, gombáknak, mikrobáknak, rovaroknak és haszonállatoknak; a biodiverzitást gondozott trópusi és boreális erdők segítenek majd fenntartani. A következő réteg a közösségi tereket foglalná magába – parkokat, iskolákat, kórházakat, könyvtárakat –, ezt egy magánlakásokból álló lakógyűrű követné légkezelő és hőcserélő rendszerekkel. Fölötte ipari zóna terülne el az újrahasznosítás, a gyógyszergyártás és a szerkezetgyártás számára. A legkülső héj óriási raktárként működne anyagok, berendezések és gépek számára; ezt a szintet a tervezők szerint nagyrészt robotok üzemeltethetnék, ezzel is csökkentve az emberi munka iránti igényt.

A népességszabályozás tudatos lenne. A csapat a fenntartható közösség optimális méretét mintegy 1500 főre teszi – jóval a maximális kapacitás alatt –, hogy az erőforrások, a stabilitás és a társadalmi ellenállóképesség évszázadokon át fennmaradjon. A kormányzásban az emberi vezetés gépi támogatással párosulna, a mesterséges intelligenciával együttműködve annak érdekében, hogy – ahogy a mérnökök fogalmaznak – „növelje a teljes társadalmi rendszer ellenálló képességét, javítsa a generációk közötti tudásátadást, és mélyebb betekintést adjon a Chrysalis űrhajókomplexum általános működésébe”.

Bár a terv egyelőre hipotetikus – hiszen olyan technológiák – például a teljes energiaellátást adó kereskedelmi fúzió – még nem állnak rendelkezésre –, célja a gondolkodás ösztönzése, és hogy a kényszerű kompromisszumok már a tervezési fázisban is előbukkanjanak. A Project Hyperion zsűrije a Chrysalist „moduláris élőhely-struktúrájának rendszerszintű koherenciájáért és innovatív tervezéséért”, valamint „általános részletességéért” dicsérte. Az ötfős csapat 5000 dolláros díjat kapott.

(A cikkhez használt képek forrása: Giacomo Infelise, Veronica Magli, Guido Sbrogio', Nevenka Martinello and Federica Chiara Serpe​)