A Homo naledi agya ugyan csak harmadakkora lehet, mint a miénk, de ha igaz a temetésre vonatkozó állítás, az felborítja az őstörténet eddigi képét. A vita ráadásul bőven túlnőtt a szűken vett tudományos körökön, részben a Netflix-dokumentumfilm miatt, amely ezt a különös fajt bemutatta. Az igazság viszont az, hogy a hirtelen jött hájp ellenére sok szakértő elutasította a Homo naledi temetkezésére vonatkozó elméleteket. Az sem javított az eredeti, egyre inkább szenzációhajhásznak bélyegzett tanulmány megítélésén, hogy a tudományos lektorálási folyamat lezárulta előtt hozták nyilvánosságra.

A fosszíliák korát nagyjából 241–335 ezer évre teszik, és a dél-afrikai Rising Star barlangrendszerből származnak. A vitatott tanulmányban Lee Berger és munkatársai amellett érveltek, hogy a csontvázakat szándékosan temették el – ami azért fontos, mert a temetkezés fejlett kognitív képességeket feltételez, vagyis valamiféle kultúra jelenlétét. Az első bírálatkor mind a négy lektor elégtelennek találta a bizonyítékokat; különösen azt kifogásolták, hogy hiányoznak azok az adatok, amelyek alapján kizárható lenne, hogy a tetemek természetes folyamatok révén kerültek a végső nyughelyükre – például, hogy „simán” csak a víz szállította őket oda.

Borulhat az őskori történelem: évezredekkel előttünk már kultúrát hozott létre egy másik faj Ha a mostani felfedezést sikerül megerősíteni, akkor kiderülhet, hogy a Homo naledi faj már évezredekkel előttünk hitt a túlvilágban, használt komplex eszközöket, és művészettel is rendelkezett. Mindez azért is döbbenetes, mert a Homo naledi nem a közvetlen ősünk.

Berger csapata a kritikák fényében átdolgozta és újra benyújtotta a munkát. Az eredeti bírálók közül ketten ismét értékelték a kéziratot. Egyikük továbbra is óvatos: szerinte nehéz bizonyítani, miként juthatott a H. naledi egy ilyen nehezen megközelíthető, távoli kamrába, ezért nem vállal határozott következtetést. A másik szakértő viszont megváltoztatta az álláspontját, és így fogalmazott: „a szerzők jelentős előrelépéseket értek el a módszertanban, az elemzés mélységében és általánosságban a prezentáció tekintetében, amelyek hatékonyan kezelték a korábban kiemelt kritikus problémákat”.

Az utóbbi, támogató értékelés szerint „a korábbi verzió kulcshiányosságait – például a tafonómiai folyamatok, a csontkapcsolatok és az elmozdulási minták részletes rekonstrukciójának hiányát – alapos elemzések és szemléletesebb illusztrációk pótolják”.

Az átdolgozott kézirat olyan bizonyítékokat is bemutat, amelyek szerint a csontokat bizonyíthatóan, korábban kiásott gödrökbe helyezték – ez önmagában is erős érv a véletlen vagy természetes folyamatok ellen. Továbbá „a tanulmány most már jól strukturált idővonalat közöl a haláleseményekről és a tetemek elhelyezéséről, ami megkönnyíti a természetes folyamatok és a szándékos emberi cselekedetek megkülönböztetését”. A bíráló összegzése szerint ezek a kiegészítések „meggyőzően és kellő megalapozottsággal” támasztják alá a szándékos, ráadásul ismétlődő temetkezést a barlangban.

Azért maradt nyitva néhány fontos kérdés. A H. naledi agymérete a csimpánzokéval (Pan troglodytes) vetekszik, és sok kutató továbbra is ódzkodik attól, hogy szimbolikus vagy rituális viselkedést tulajdonítson egy ilyen kis agyú homininnek. Az új elemzés mindenesetre erősen abba az irányba mutat, hogy lehetséges: a csontvázakat szándékosan helyezték el. Hogy mindez mit mesél a temetkezési szokások kialakulásáról – és az emberi evolúció tágabb történetéről –, valószínűleg továbbra is élénk vita tárgya marad.

(Borítókép: Lee Roger Berger Research Team via Wikimedia Commons (CC BY 4.0), a nyitókép  illusztráció, forrása: Pixabay)