A felfedezést a FLEET University of Wollongong (UOW) kutatói tették, és ennek lényege, hogy némi elektromos feszültséggel és mágnessel a folyékony fémek alakváltoztatása (például hurokká vagy különböző négyzetekké), valamint mozgatása érintés nélkül is megvalósítható. A felhasznált folyékony fém a gallium, az indium és az ón ötvözete, a galinstan (galinsztán). Némi elektromos feszültség hatására a folyékony fém amolyan dróttá változik, mivel a feszültség olyan elektrokémiai oxidációt okoz, amely csökkenti a fém felületi feszültségét – ez utóbbi ugyanis a cseppképződés irányába hatna. A nehézség ugyanis épp az volt, hogy a folyadékáramok jellemzően cseppekre bomlanak fel. Például a csapból vagy  egy tömlőből előtörő vízsugár henger formaként indul, de gyorsan cseppekre esik szét. A szóban forgó folyékony fémnek elektromos feszültség hatására így azonban lesz egy húrszerű tulajdonsága. Ez tette lehetővé, hogy a folyékony fémáramot folytonos hurkokká, valamint más formákká alakítsák.

Ezek a folyékony fémhúrok már kis feszültség (körülbelül 1 volt) hatására is kialakulnak, viszont a kutatók azt is felfedezték, hogy a keletkező vezetékekben már jelentős elektromos áram (akár 70 mA) mérhető. Mint a sajtóközlemény fogalmaz, a csapat számára ekkor jött egy kreatív ugrás, amit valóban különböző sci-fi művek, beleértve a James Cameron által rendezett Terminátor 2. című film alakváltó, folyékony fém „T-1000” robotja ihletett. Azzal próbálkoztak ugyanis, hogy elektromágneses indukció segítségével a szóban forgó folyékony fémáramokat érintésmentesen vezéreljék. A módszer lényege, hogy a fémben haladó elektromos áramnak köszönhetően lehetségessé válik, hogy a szóban forgó anyagra erőhatást fejtsenek ki mágneses tér alkalmazásával (vagyis elektromágneses indukcióval – tehát ugyanazzal az alapmechanizmussal, mint ami a villanymotort is mozgatja). Ehhez társul, hogy lágy, áramvezető vezetékként a folyékony fém minimális ellenállást mutat a mágneses mezőt vezérlő Lorentz-erő általi manipulációval szemben. Így ez a vezeték könnyen kontrollálható a tervezett módon és közvetlen kontaktus nélkül.

Magyarán az elektromágneses indukció és a folyadékdinamika kombinálásával szabályozható módon tudták a kutatók manipulálni a folyékony fémet, akár szokatlanul finom módon is.

A felfedezés rengeteg új lehetőséget nyit meg a fejlettebb gyártási technológiák kidolgozása, valamint a dinamikus elektronikai struktúrák létrehozása előtt, amivel mindez betagozódik az eddigi érintésmentes technológiák közé (például akusztikus manipuláció vagy optikai csipesz), és új utakat nyit meg ezen területen. Mint a csapat vezetője nyilatkozott:

„Ez a kutatás több, mint sci-fi.”

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: PXhere)