A műholdas helymeghatározás és navigáció hasznosságát talán felesleges is bemutatni, a lényeg, hogy az előző évszázad második felének az egyik leghasznosabb találmányáról van szó. A technológia (satellite-based position, navigation, and timing/PNT) viszont nagyban függ a műholdaktól – tehát az olyan szerkezetektől, mint az amerikai GPS, az európai Galileo, az orosz GLONASS, valamint a kínai Beido műholdak, amelyek alapján bárki, aki rendelkezik egy PNT-vevőkészülékkel nagy pontossággal fogja tudni meghatározni a helyét. Ez a rendszer nem csak az autókban, de a telefonokban is megtalálható, és ennek köszönhető az is, hogy manapság akár egy idegen városban is elég könnyen tájékozódhatunk a különböző térképrendszerek/alkalmazások segítségével.

A jót könnyű megszokni, így talán el sem tudjuk képzelni az életünk a PNT-re épülő különböző applikációk nélkül – ám akármennyi nehézséget is okozna a rendszer kiesése a civil szektorban, mindez összehasonlíthatatlan ahhoz képes, ami PNT nélkül a hadseregre várna. A tankok ezzel a rendszerrel állapítják meg a saját és csapattársaik helyzetét a harcmezőn, a harci gépek ennek segítségével kerülik meg az ismert légvédelmi állásokat, illetve a preciziós rakétacsapás is ennek a rendszernek a segítségével lehetséges – hogy csak pár példát említsünk.

A rendszer azonban sérülékeny: a műholdakat meg lehet semmisíteni, a jeleket blokkolni lehet, vagy akár hamis jelek segítségével át is lehet verni a különböző csapatokat. Az Egyesült Államok Légierőjében ezért merült fel, hogy szükség lehet egy pót-rendszerre a tájékozódáshoz, valami olyasmire, aminek a működése nem befolyásolható ennyire könnyen. Mint arról a New Scientist beszámol, a szóba jöhető rendszer nem a magasba, tehát az űrben keringő műholdakra tekint, hanem a talajra. Ez a navigációs rendszer ugyanis a földi mágneses mezőt használná fel a tájékozódáshoz. A földi mágneses mező egy mágneses dipólus, amelynek a déli mágneses pólusa a földrajzi Északi-sark közelében, míg az északi mágneses pólusa a Déli-sark közelében található. A mágneses mező valószínű oka a Föld belső szerkezetében működő dinamó-mechanizmus, melynek lényege, hogy a Föld belsejében az olvadt vasból és nikkelből álló külső mag áramlásai miatt örvényáramok keletkeznek, és ezek gerjesztik a kiterjedt mágneses teret.

Ennek a mágneses térnek azonban mind irányát, mind pedig az intenzitását tekintve helyi variációi akadnak, és ha ezt feltérképezzük, akkor ennek segítségével tájékozódhatunk. Mivel pedig a mágneses mező mindig és mindenhol jelen van bolygónkon, ezt nem is lehet kiütni, mint egy műholdakra építő helymeghatározó rendszert. A Légierő a rendszert már 2017-ben tesztelte egy repülőn, amely ekkor 13 méteres pontossággal tudott tájékozódni – ami jóval pontatlanabb a műholdas rendszereknél, de ezen elvileg a jövőben még lehet javítani.

A nehézséget az okozza, hogy a pontosabb navigációhoz alaposan fel kellene térképezni a mágneses mezőnek a helyi sajátosságait, ami az USA vagy Európa esetén nem is probléma, azonban Oroszország és Kína esetén már az.

(Kép: Flickr/Adrian Lang)

További cikkek a Rakétán:

BeiDou, Galileo, GLONASS, GPS, így navigál a világ 2020-ban Mióta az Egyesült Államok kiépítette globális helymeghatározó rendszerét 1973-ban, a különböző országok egymással vetélkedve próbálják megdönteni egyeduralkodói státuszát. Most nézzük a kínai BeiDou-t, mely már nem csak működőképes, hanem sokkal pontosabb is amerikai társánál.

A Google Maps már azt is megmutatja, hogy éppen mennyire zsúfolt egy-egy városrész A Google a múlt héten megrendezett I/O konferencián egy sor hasznos újdonságot jelentett be a térképalkalmazásához, amik jelentősen megkönnyítik a közlekedést a városokban.

Az első autóba épített navigációs rendszerben papírtekercseket kellett cserélgetni Az autós “navigáció” története a klasszikus összehajtott, a kesztyűtartóban elhelyezett autós térképekkel indult, napjainkban pedig szinte minden okostelefonon találhatunk műholdas navigációs rendszert. A közlekedés a belsőégésű motor feltalálása után felgyorsult, léptéket váltott, és egyre több aktív közlekedő igényelte azt is, hogy útja során választ kapjon a kérdésre, miszerint: "Merre menjek?”