Napvilágot látott nemrég egy jelentés “Masters of the Air: Strategic Stability and Conventional Strikes” címmel – és erszerint az Egyesült Államok és szövetségesei képesek lennének néhány órán belül felszámolni Oroszország és Kína nukleáris indítóállásait a már meglévő, hagyományos rakétavédelmi rendszereikkel – írja az Interesting Engineering. A Dan Plesch és Manuel Galileo által készített tanulmány mindezt azonban nem tartja pozitív fejleménynek, mivel szerintük ez gyengíti a globális stabilitást, miközben az ilyen erőfölények növelhetik a feszültséget, ami akár új fegyverkezési versenybe is torkollhat.

A jelentés az Egyesült Államok és szövetségesei által végrehajtható, nem nukleáris megelőző csapásokat vizsgálja – és ez alapján az Egyesült Államok képes lehet hagyományos fegyverekkel hatástalanítani Oroszország és Kína nukleáris erejét, ami mindkét utóbbi nemzet esetén pánikot válthat ki, ami a gyakorlatban egyre növekvő védelmi intézkedések formájában ölthet testet. Ez a forgatókönyv különösen kritikus lehet az amerikai-orosz START-szerződés 2025-ös lejáratának közeledtével, ami sürgeti a leszerelésről szóló tárgyalások felgyorsítását.

A tanulmány egyik központi eleme az Egyesült Államok azon terve, hogy 2026-ig nagy hatótávolságú rakétákat telepítsen Németországba, amelyek képesek lennének elérni több orosz interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) kilövőhelyét. Emellett kiemeli azt is, hogy az amerikai repülőgépek, bombák, valamint cirkálórakéták – mint például a Tomahawk és a JASSM-ER – hogyan célozhatnak meg mozgó és rejtett rakétabázisokat. Bár Oroszország és Kína fejlett radarrendszerekkel rendelkezik, a jelentés szerint ezek még mindig nem tudják teljes mértékben kivédeni az Egyesült Államok és szövetségesei lopakodó technológiáit.

A fentiekhez társul a jelentés szerint, hogy az Egyesült Államok kiváló légi és tengeri haderejének köszönhetően a bolygó domináns hadereje. Az orosz tengeralattjárók követése például állítólag könnyebbé vált, míg az oroszok stratégiai bombázói, különösen a TU-95MS és TU-160/M, kifejezetten sebezhetőnek tűnnek, és így nem valószínű, hogy képesek lennének meglepni a NATO-erőit. Kínának pedig eleve nincsenek is olyan bombázói, amelyek komoly fenyegetést jelentenének 11 ezer km-nél nagyobb távolságra.

A jelentés végkövetkeztetése így az, hogy az Egyesült Államok előnye a rakétavédelem és a megelőző csapásmérő képességek terén arra sarkallhatja mind Oroszországot, mind pedig Kínát, hogy növeljék saját nukleáris és nem nukleáris haderejüket. A szerzők arra is figyelmeztetnek, hogy a mostani egyensúlyhiány veszélyes félreértésekhez vezethet egy esetleges konfliktus során. A tanulmány végül felszólítja a nemzetközi szervezeteket, hogy foglalkozzanak ezekkel az aggályokkal, és törekedjenek a fegyverzetellenőrzés és leszerelés irányába, hogy elkerüljék a további eszkalációt.

(Kép: Pixabay/WikiImages)