Hogyan és mikor fog véget érni az univerzum? A kutatók számos teóriát alkottak már korábban ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de egyértelmű választ nehéz adni, az újabb és újabb felfedezések pedig teret engednek a friss elméleteknek - köztük egészen radikális, rendhagyó vagy szokatlan verzióknak is. Amerikai, kínai, hongkongi és spanyol kutatók egy június végén publikált (szakmailag még nem elbírált) tanulmányban arra az eredményre jutottak, hogy az univerzum karrierje nemcsak hogy az úgynevezett Nagy Reccsel fog végződni, hanem előbb, mint amire eddig számítani lehetett.

A Nagy Reccs elmélete a huszadik században született, és kiindulópontja Alexander Friedmann orosz fizikus 1922-es egyenlete, illetve egyenletei voltak, amelyek az univerzum fejlődésével, tágulásával foglalkoztak. Erre alapozva született meg az ősrobbanás - angolul Big Bang, azaz Nagy Bumm - ellentéteként a Nagy Reccs (Big Crunch) koncepciója, ami szerint az univerzum tágulása idővel abbamarad és ellenkezőjébe fordul, a világmindenség pedig egyre “sűrűbbé” válik, a galaxisok összeolvadnak benne, és a gravitációs összeomlás után csak a szingularitás marad hátra, amiből lehetséges, hogy újabb ősrobbanás útján egy következő univerzum jön létre. A Nagy Reccs elmélete szorosan összefügg a sötét energiával, elvégre a sötét energia az, ami - elméletileg - a világegyetem gyorsuló tágulását okozza, de mivel a sötét energia is csak egy hipotetikus jelenség, ezért a vele kapcsolatos koncepciók új utakat nyithatnak az univerzum fejlődésének és lehetséges jövőjének értelmezésében.

Az új tanulmányban a kutatók a sötét energia és az axionok párosával magyarázzák az univerzum tágulását, vagyis szerintük az axionok, pontosabban az ultrakönnyű axionok, ezek a szintén hipotetikus elemi részecskék is szerepet játszanak abban, hogy a sötét energia dinamikusan változik idővel és nem fogja örökké elősegíteni az univerzum gyorsuló tágulását. Az úgynevezett axion-sötét energia modellben (axion-dark energy, aDE) emellett bevezették a kozmológiai konstanst is, és úgy találták, hogy az

“univerzum a negatív kozmológiai konstanst részesíti előnyben”,

aminek következménye lehet, hogy miután az univerzum eléri maximális kiterjedését, összeomlik, a Nagy Reccsben befejezve pályafutását. A kutatók az elméletüket a DES (Dark Energy Survey) és a DESI (Dark Energy Spectroscopic Instrument) adataira alapozták, amelyek a galaxisok megfigyelése által a sötét energia természetét igyekeznek feltérképezni.

A modell nem csak azt fedte fel, hogy az “univerzumnak véges az élettartama”, hanem azt is, hogy mennyi ez az élettartam:

a számítások szerint már csak kevesebb mint 20 milliárd éve lehet hátra,

mivel az összélettartama 33 milliárd év körül van, az univerzum pedig jelenleg hozzávetőlegesen 13,8 milliárd éves. “Az univerzum véget ér körülbelül 20 milliárd év múlva” - jelentették ki a kutatók a tanulmányban, hozzátéve, hogy - “ biztató, hogy az univerzum élettartama mennyiségileg meghatározható.” Az elmélet persze csak egy elmélet marad a sokból, amíg nincs rá egyértelmű bizonyíték, ami alátámasztja a feltételezéseit, éppen ezért a kutatók hangsúlyozták, hogy a DESI megfigyelések adatainak igazolására, és az aDE modell validálására is szükség lesz a jövőben.

(Fotó: Kyraxys/Pixabay)