Az S–500 Prometey (55R6M Triumfator-M) rendszere mégis rendre így fut a szalagcímekben: a rendszert kifejezetten az amerikai szupergépek, az F–22 és az F–35 ellen fejlesztették, és állítólag hiperszonikus rakétákra, sőt alacsony pályán keringő műholdakra is rá tud fordulni.

Az állítás nem teljesen légből kapott: a kulcsösszetevő ugyanis a szenzorcsomag. Az Army Recognition szerint „különösen jelentős a lopakodó célpontok elleni képessége”, mert több radar-frekvenciát és kifinomult jel-feldolgozást használ, hogy felismerje és kövesse a kis észlelhetőségű repülőket.

A radar észlelési távolságát legfeljebb 600 kilométerre, az elfogási plafont 200 kilométerre teszik – mindezt 2,5 milliárd dolláros egységár mellett.

Csakhogy a program megcsúszott (a 2014-es tervből csak 2019. június 30-án jutott el a gyártásig), és a harctéri hírek sem hízelgők: ukrán jelentések szerint 2024 júniusában a Krímben, a Kercsi híd védelménél az S–500 nem tudta elfogni az amerikai gyártású ATACMS-rakétákat, 2025. augusztus 8-án pedig egy drón eltalálhatta a 98L6 „Yenisey” radart is.

Szóval, mint a legtöbb orosz „csúcstechnológiás” eszköz, eddig nem sok bizonyítékát adta annak, hogy több lenne egyszerű papírtigrisnél.

(Forrás: 1945, kép: U.S. Air Force/ Matthew Coleman-Foster)