"Fejlesztésünk lehetővé teszi a vadon élő madarak tanulmányozásának egyik legnagyobb korlátjának, az egyedi fajok megbízható felismerésének leküzdését" - magyarázza Dr. André Ferreira, a franciaországi Funkcionális és Evolúciós Ökológia Központ (CEFE) munkatársa, a tanulmány vezető szerzője az intézmény sajtóközleményében.

A szakemberek által létrehozott szoftver a mesterséges intelligencia segítségével képes megkülönböztetni az egyes fajba tartozó madarakat. A teszteket szövőmadarak, zebrapintyek és széncinegék bevonásával végezték. A tanulási szakasz lezárulásával a képszerkesztő programnak különböző madarak fotóit mutatták meg.

A megoldás felismerési hibaaránya tíz-tizenhárom százalék volt, ami minden eddigi alkalmazás eredményét túlszárnyalta.

Az állatok noninvazív azonosítása

Az állatok viselkedésével kapcsolatos vizsgálatok során az egyes madarak azonosítási módszerei költségesek lehetnek a kutatók számára, az állatoknak pedig kényelmetlenségeket okozhatnak. A madarak lábára rögzített színes gyűrű felhelyezése például bizonyítottan stresszes állapotot idéz elő náluk.

"Az automatikus, noninvazív, az általunk nem manipulált állatazonosító módszerek kifejlesztése jelentős áttörés ezen a kutatási területen" - mondja Dr. André Ferreira.

Hozzátette, hogy a rendszer emellett számos további lehetőséget biztosít nekik az olyan kérdések megválaszolására, amelyek a múltban képtelenségnek tűntek. Plusz, ezáltal kevesebb stressznek teszi ki az állatokat a befogáskor és a megjelöléskor, valamint egyúttal gondoskodnak a folyamat jobb megbízhatóságáról. Az eljárás további előnye, hogy a vadonban is használható, csupán egy megfelelően programozott számítógép és egy vadkamera kell hozzá.

A madár, ami komplex becsléseket is elvégez

Az Aucklandi Egyetem kutatása szerint a keák, tudományos nevükön nestor notabilisek meglepően összetett becsléseket tudnak végezni, döntésük előtt pedig fizikai és szociális információkat is fontolóra vesznek. (A bagolypapagáj-félék közé tartozó keákat egyébként kártékonyságuk miatt évekkel ezelőtt irtani kezdték, emiatt ma már veszélyeztetettnek számít.)

A kutatók hat fogságban élő egyeddel kísérleteztek, a vizsgálatok során narancssárga és fekete tokeneket mutattak a szárnyasoknak: jutalom járt, ha a feketét választották, míg a narancssárgáért nem kaptak semmit. A tokeneket ezután összekeverték, befőttesüvegbe helyezték, majd húztak közülük egyet, a keák pedig inkább azt a kezet választották, amellyel abból az üvegből húztak, amiben több fekete token volt található. Még érdekesebb, hogy még akkor is ezt az opciót választották, ha csupán minimális eltérés volt a különböző színű tokenek számában, mivel már az is feltűnt nekik, ha hatvanhárom fekete és ötvenhét narancssárga volt az üvegben. A keák emellett megfigyelték, hogy kitől kapják a tokeneket, és inkább azokhoz húztak, akiknél gyakrabban találtak feketét. A kutatók korábban csak főemlősöknél tapasztaltak hasonló viselkedést. Amalia Bastos, a kísérlet vezetője szerint ez arra utal, hogy a keák egyszerre több különböző információforrást összegeznek annak ellenére, hogy a madarak és a főemlősök agya között elég nagy az eltérés. Alex Taylor, társszerző szerint

a madarak a teszten még a főemlősöknél is jobb eredményeket értek el.

Irene Pepperberg, a Harvard papagájszakértője úgy látja, hogy bár a jelek szerint a keák valóban megértik a jutalom és a token színe közötti összefüggéseket, arra viszont nem lát bizonyítékot, hogy döntéseik hátterében valódi statisztikai ismeretek lennének. Bastos szerint a kutatás amellett, hogy sokat elárul a papagájokról, a mesterséges intelligencia területén hozhat jelentős eredményeket: könnyen lehet, hogy

a jövő robotjai a madaraktól sajátíthatják el, hogy hogyan lehet összehangolni a különböző forrásokból származó információkat,

és olyan döntéseket hozni, amelyek a lehető legjobban hasonlítanak a hétköznapi, józan paraszti ésszel meghozott választásainkra.

(Fotó: Getty Images Hungary, Pixabay)