A vizelet újrahasznosításának gondolata nem mai, csak éppen mostanáig minimális támogatója volt: egy 2015-ös brazil kutatás szerint például a lakosság alig harmincnégy százaléka ért egyet azzal, hogy mezőgazdasági célra külön gyűjtsék vizeletét, a válaszadók ötven százaléka nem mondana le a hagyományos angolvécéről, míg tizennégy százalékuk válaszra sem méltatta a kérdést. Pedig egy idén januárban megjelent amerikai tanulmány szerint a szakszerűen érlelt vizeletet a mezőgazdaság biztonsággal felhasználhatja, az Ecologist 2010-es cikke szerint pedig

ez a világ legjobb természetes műtrágya-alapanyaga.

Az emberi vizelet kilencvenöt százaléka víz, két és fél százalék karbamid, két és fél százalékban pedig különböző ásványi anyagok, például só, hormonok és enzimek keveréke. Ezeket vizsgálta Surendra Pradhan és Helvi Heinonen-Tanski a finn Kuopiói Egyetemen még 2010-ben, és megállapították, hogy a hamu és vizelet keveréke tökéletesen tudja helyettesíti a hagyományos műtrágyát is, az így termesztett cékla, káposzta és répa pedig egészségügyi kockázat nélkül fogyasztható.

A franciák spanyol viasza

A vizelet nagy mennyiségű nitrogént, káliumot és foszfort tartalmaz, de az arányok alapvetően alacsonyabbak a bolti szintetikus növénytápszerek koncentrációjához képest. Roes ezért különféle baktériumkísérletekbe kezdett, melyek segítik az anyagok felszívódását a növényekbe, kisvártatva pedig megszületett a szupervizelet. Az első tesztek alapján az általa létrehozott műtrágya hatékonysága felér a kereskedelmi forgalomban hagyományosan kapható szerekével. Sőt egyelőre úgy tűnik, hogy le is körözi: egy bordeaux-i kísérlet adatai szerint az így kezelt kukoricatábla

hatvan-száztíz százalékkal több termést hozott a hagyományos műtrágyával kezelt mintához képest.

A Toopi éves szinten egy-kétmillió liter vizelet feldolgozását tervezi, és nagyon úgy fest, hogy egy eddig kiaknázatlan aranymező hever a lábuk előtt: a mobilvécék tehermentesítése mellett az eljárás csökkentheti a mezőgazdaság ökológiai lábnyomát is, és akkor még nem beszéltünk a szennyvízkezelés költségeiről. A vizelet ily módon történő felhasználása ráadásul kíméli az édesvízkészletet is: másfél liter vizelet lehúzásához egy átlagos vécé ugyanis ötven-száz liter vizet használ. Fabien Esculier, az Ecole des Ponts mérnöke környezetvédelmi szempontból egyetért az ötlettel, szerinte ugyanakkor a megvalósításnak vannak még technikai nehézségei: elvégre a vécék többsége nem szelektál, azaz ha valaki lehúzza, minden egy helyre megy. Mégis, emiatt kár lenne veszni hagyni a vizeletet, a Toopi által kifejlesztett technológia pedig lehetővé tenné annak gazdaságos felhasználását, és mivel egy átlagos felnőtt évente négyszázötven liter vizeletet termel, megfelelő fejlesztésekkel ez maradéktalanul felhasználható is lehetne.

A Toopi akkor sem hagy fel ötletével, ha nem vezetik be a vizelet lakossági újrahasznosítását: fesztiválokról és stadionokból gyűjtik be a nyersanyagot, most éppen a nyolcvanezer főt befogadó Stade de France-szal tárgyalnak a vécék aranyáról. Ha minden terv szerint halad, a franciáknál hamarosan kapható lesz az ökopisi, bár ehhez még hiányoznak a szükséges hatósági engedélyek. Ettől függetlenül jó eséllyel nemsokára megjelennek a vizeletalapú műtrágyák a piacon, a Michigani Egyetem januári kutatása szerint ugyanis használatuk biztonságos.

(Fotó: Pixabay)