„A 3I/ATLAS anomálisan nagy tömegű és méretű!” – írja Avi Loeb.

Loeb és kollégái 2025. 05. 15. és 09. 23. között 4 022 észlelést vetettek össze a tisztán gravitációs pályával számolt modellel, és 0,028 ívmásodperces felső korlátot állapítottak meg az eltérésre. A JWST 2025. 08. 06-i adatai szerint a tömegvesztés körülbelül 150 kg/s, a kiáramlási sebesség pedig 440 m/s; az adatok alapján ez mégsem volt elég ahhoz, hogy meglökje a testet, ami csak úgy lehetséges, ha a 3I/ATLAS tömege meghaladja a 33 milliárd tonnát. Ez azt is jelenti, hogy szilárd testet feltételezve a mag átmérője pedig legalább 5 km.

Ezek alapján a 3I/ATLAS tömege 3–5 nagyságrenddel (ezerszer–százezerszer) nagyobb az első két csillagközi objektuménál, az 1I/‘Oumuamuáénál és a 2I/Boriszovénál, ami jelentős anomália. Mivel a nehézelemek készlete korlátozott a galaxisban, elvben jóval 3I/ATLAS előtt kellett volna felfedeznünk nagyjából százezer, 0,1 kilométeres (Oumuamua-méretű) csillagközi objektumot, ehhez képest korábban mindössze kettőt detektáltunk.

Loeb szerint a következő lépések döntőek: 2025. 10. 03-án a Marsnál készülő HiRISE-képek, 2026. 03. 16-án pedig a Juno közeli elhaladása segíthet pontosabban megbecsülni a méretet. Loeb azzal zárja: ha a mag valóban 5 km-nél nagyobbnak bizonyul, vagy váratlan „manővert” észlelünk, az új magyarázatot követel.