Kezdetben a Vénusznak valószínűleg a Földéhez hasonló vízkészletei voltak. Azonban szélsőséges változásokon ment keresztül, beleértve a súlyos üvegházhatás kialakulását, amelyet elsősorban a szén-dioxid felhalmozódása okozott a légkörben. Ez a vastag szén-dioxid-réteg hőt zárt be, és a felszíni hőmérséklet körülbelül 464 Celsius-fokra emelkedett, ami a legmagasabb a Naprendszerben. Az ilyen szélsőséges hőmérsékletek a víz végleges elpárolgásához vezettek, ami ráadásul visszafordíthatatlan, mivel végül a vízmolekulák hidrogénatomjai az űrbe távoztak. Mindennek eredménye a Vénusz mai arca: lakhatatlanul forró és száraz planéta.

A Vénusz kiszáradását leíró friss tanulmány egyik kritikus felfedezése a “disszociatív rekombináció” néven ismert folyamat, amely szerint tehát a Vénusz légkörében lévő vízmolekulák hidrogénatomjai az űrbe szöknek, olyan molekulák hatására, mint a HCO+. Ez a jelenség okozta a Vénusz vízveszteségét, méghozzá a korábbi becslésekhez képest nagyjából kétszeres mértékben.

A folyamat eredménye, hogy jelenleg a Vénusz százezerszer kevesebb vizet tartalmaz, mint a Föld, annak ellenére, hogy mérete és tömege hasonló a bolygónkhoz. Az átalakulás tehát drasztikus.

Az üvegházhatás azonban ismerős kifejezés a klímaválság kapcsán is, kérdés tehát, hogy a Földön mindez hasonló körülményeket idézhet-e elő?

Sabine Hossenfelder, aki PhD-fokozattal rendelkezik fizikából, egyben a YouTube egyik legismertebb és elismertebb tudománymagyarázója, idén már kitért erre a problémára, tehát hogy a Föld a Vénusz sorsára juthat-e az elszabadult üvegházhatás miatt:

Mint a műsorban elmondja, az elszabadult üvegházhatás akkor következik be, amikor egy bolygó elveszti a képességét, hogy lehűtse magát, ami a felszíni hőmérséklet folyamatosan emelkedéséhez vezet. Ezt gyakran súlyosbítja a légköri vízgőz – ami szintén erős üvegházhatású gázként működik – megnövekedése, ami a hőmérséklet további emelkedését okozza, és felgyorsítja a folyamatot.

A Vénuszon mindez a következőképp játszódott le: a planétának a Naphoz való közelsége miatt megnőtt a légköri vízgőz szintje, amelyet a napfény aztán oxigénre és hidrogénre hasított. A hidrogén pedig tehát az űrbe távozott (mint a mostani tanulmányból kiderül: például tehát a HCO+ molekula hatására), vagyis a bolygó víz körforgása nem tudott stabilizálódni, és a Vénusz légköre, amely feldúsult szén-dioxiddal, intenzíven megtartja a hőt, ami hozzájárul a borzalmasan forró felszíni hőmérséklethez.

A Genfi Egyetem legújabb kutatása szerint már a napsugárzás kismértékű növekedése is hasonló visszafordíthatatlan folyamatot indíthat el a Földön, ami ugyanolyan ellenségessé tenné a planétánkat, mint amilyen a Vénusz. Ez a számítás az új éghajlati modelleken alapult, amelyek bár elsősorban az exobolygókban rejlő életpotenciál kutatására összpontosítottak, a modellek a Föld lehetséges katasztrofális változásaira is rávilágítottak.

A Föld történeti éghajlati adatai azonban a jelenleginél szignifikánsan magasabb szén-dioxid-szintű időszakokról árulkodnak a múltban, méghozzá természetesen elszabadult üvegházhatás nélkül (mivel a Föld jelenleg nem emlékeztet a Vénuszra). És ehhez csatlakoznak azok a kifinomult klímamodellek, amelyek alapján bár elméletileg lehetséges egy Vénuszhoz hasonló, elszabadult üvegházhatás, ez azért elég valószínűtlen, hogy bekövetkezzen.

A mostani hírt az Interesting Engineering például úgy vezette be, hogy a Vénusz sorsa demonstrálhatja a Föld jövőjét, ha a klímaváltozást ellenőrizetlenül hagyjuk (amely páruhazmot egyébként az eredeti közlemény nem is említi). Ugyanakkor, mint az látható, a Földön hasonló folyamatok nem túl valószínű, hogy végbemenjenek, és az éghajlatváltozás legfőbb fenyegetése sem ez. A klímaváltozás, mint azt Sabine Hossenfelder magyarázza, valódi problémája e változások gyors ütemében rejlik, ami komoly kihívásokat jelent a gazdasági és ökológiai alkalmazkodási képességünk szempontjából.

Vagyis a Földön a Vénuszhoz hasonló elszabadult üvegházhatás kockázata minimális, de viszont a megnövekedett szén-dioxid-szint miatt folyamatban lévő változások elég komolyak ahhoz, hogy jelentős aggodalomra adjanak okot és különböző adaptációs hozzáállás kidolgozását, egyben a károk mérséklését sürgessék.

(Kép: Pixabay/WikiImages)