185-ben készült kínai feljegyzésekben bukkantak először nyomára egy szupernóváról szóló beszámolónak, amelyet akkoriban még "vendég csillagként" emlegettek múló jellege miatt. A rendkívül fényes jelenség ugyanis 8 hónapon át volt szabad szemmel is látható az égen, majd lassanként eltűnt, a csillagászok pedig csak az évszázadokkal későbbi elemzések révén fedezték fel, hogy az említett esemény egy különösen fényes szupernóva lehetett. Azóta a nagy teljesítményű teleszkópokkal sikerült azonosítani a szupernóva maradványainak elhelyezkedését az égen és az RCW 86-ra keresztelt gáz-, és porfelhő kialakulásának részleteit is feltérképezték a kutatók. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint egy kettős csillagrendszerben található fehér törpe (egy valahai csillag maradványa) a mellette keringő társát felemésztette, majd amikor már annyi anyagot szívott el a csillagtól, hogy "telítődött", termonukleáris robbanásban megsemmisült. A kilökődő maradványokból alakult ki az RCW 86, amelyet a közelmúltban a chilei Víctor M. Blanco Teleszkóp Sötét Energia Kamerájával vizsgáltak meg közelebbről a kutatók. A felhő a Földtől 8000 fényévnyire helyezkedik el, nagyjából az Alpha Centauri irányában. (Fotó: NSF NOIRLab)