Az első beszámolók után 60 évre eltűnt a tudomány látóköréből, de most mindjárt kamera elé állt a titokzatos Zaglossus attenboroughi – ez a hosszúcsőrű hangyászsün. A különleges állat a klokások rendjének megmaradt az öt faja közül az egyik, és először 1961-ben dokumentálták a tudósok.

A kloákások (Monotremata) az emlősök osztályának egy rendjét alkotják. Ennek a csoportnak a tagjai közé tartoznak a tojásrakó emlősök alosztályának egyetlen ma élő képviselői, a hangyászsünök, valamint a kacsacsőrű emlős. Ezen állatokra jellemző, hogy a madarakhoz vagy a hüllőkhöz hasonlóan a testükön csak egy kivezető nyílás, a kloáka található, amely ellátja a végbél, a vesevezeték és az ivarszerv nyílásának funkcióját is. Hasonlítanak a madarakra, illetve a hüllőkre abban is, hogy szintén tojással szaporodnak. Az anyaállat testén két tejmirigymező is található, amelyekből a tojásból kikelt kölykök nyalogatják le a tejszerű váladékot. Ezek a tejmirigymezők az emlők kifejlődése felé vezető kezdeti lépcsőfoknak tekinthetők.

A Zaglossus attenboroughi a hangyászsünfélék családjába tartozik, élőhelye pedig az említett Küklopsz-hegység, és az IUCN Vörös Listáján a kritikusan veszélyeztetett kategóriába sorolták. Rovarokat, gilisztákat és termeszeket fogyaszt.

A lény hibrid vonásai: a sündisznóra emlékeztető tüskék, a hangyász orr és a vakondra jellemző láb – mind a kloákásokhoz való tartozás lenyomatai. Ez a rend ugyanis mintegy 200 millió évvel ezelőtt vált le az emlősök életfájáról. A ritka állat egyébként kulturális jelentőséggel bír a Yongsu Sapari falu lakói számára, akik generációk óta úgy oldják meg a konfliktusaikat, hogy annak része a tünékeny hangyászsün felkutatása is a Küklopsz-hegységben.

2019-ben pedig egy nemzetközi tudóscsoport indult expedícióra, amely során számos kihívást, köztük földrengéseket kellett leküzdeni. A kutatás során több mint 80 nyomkövető kamerát állítottak fel, és négy fáradságos hetet töltöttek a Küklopsz-hegységben anélkül, hogy felfedeztek volna bármit, ami erre az állatra utal. Az expedíció utolsó napján azonban a tudományos kaland szerencsés fordulatot vett: a hangyászsünt végül az egyik kamera rögzítette, amit Kristofer Helgen emlőskutató is megerősített.

Habár a Zaglossus attenboroughi lefényképezése az expedíció leglátványosabb eredménye, ezenkívül is akadtak sikerek – például ekkor történt meg a régió biológiai sokféleségének első átfogó tudományos értékelése is. A nyugati tudományos módszereket a helyi pápuai ismeretekkel kombinálva a kutatók számtalan felfedezést tettek, például korábban ismeretlen rovarfajokat és egy teljesen új szárazföldi garnélafajtát is felfedeztek. A kutatók azt is remélik, hogy ezek az eredmények felhívják a figyelmet a régió egyedülálló biológiai sokféleségére, és ösztönzik a természetvédelmi kezdeményezéseket is.

(Kép: Expedition Cyclops)