A „motor” valójában egyetlen mikrorészecske, amelyet elektromos térben lebegtetnek egy úgynevezett Paul-csapdában. A kutatók zajjal terhelt (véletlenszerűen ingadozó) feszültséggel gerjesztik, így a részecske effektív hőmérséklete rendkívül magasra ugrik, miközben a hőből mozgást „termel” – tudományos értelemben tehát motor.

Önmagában ez sem piskóta, de akadt ennél komolyabb meglepetés is: a mikroszkopikus világ őrült törvényei közepette néha több hő hatására hűlni kezdett a rendszer. Ezt a környezet véletlenszerű fluktuációival magyarázzák.

„Ha megértjük a termodinamikát ezen a nem túl intuitív szinten, jobb motorokat és olyan kísérleteket tervezhetünk, amelyek tovább segítik a természet megértését” – mondta Molly Message.

A platform ráadásul analóg „számítógépként” szolgálhat a fehérjék hajtogatásának modellezéséhez.

„A módszer előnye az egyszerűség: a fehérjék milliszekundumok alatt hajtogatódnak, az atomok viszont nanoszekundumok alatt mozognak. A részecske követésével és egyenletek felírásával megkerüljük ezt a különbséget” – tette hozzá dr. Jonathan Pritchett.

Vagyis ez a mikromotor, amely a Nap magjánál is forróbb, nemcsak tudományos szenzáció, hanem új utat nyithat a miniatűr energiagépekhez és a biológia hatékonyabb szimulációjához.

(Kép: King's College London)