Kutatók jó ideje megbizonyosodtak arról, hogy a pestist előidéző Yersinia pestis baktérium már a bronzkori Európában felbukkant. Wolfgang Haak, a Max Planck Történelmi Intézet munkatársa szerint a bronzkor kezdetén a sztyeppei népek hódításával egyidejűleg genetikai átalakulás zajlott az európai populációban, ez a keveredés pedig közrejátszhatott a betegség terjedésénél.

Haak és csapata mintegy ezer, időszámításunk előtti harmadik-negyedik évezredi személy genetikai adatait elemezték, hogy átfogóbb képet kapjanak a korszakról– írja a Phys.org. A kutatók úgy vélik, hogy a szóban forgó időszakban a pestis Európa-szerte súlyos problémát okozott. Hozzátették, hogy a korai városközpontok, például a mezopotámiai Uruk, táptalajt jelentettek a pestis kórokozójának, a fertőzéseket pedig tovább segítette, hogy állatok és emberek majdhogynem 'egy fedél alatt' éltek.

Mivel a leletekben csak a Yersinia pestis minimális törzsét sikerült kimutatni, feltételezik, hogy a járvány rendkívül gyorsan terjedt. Többek között a lovak használata is egyre gyakoribbá vált a bronzkorban, így nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az állatok, esetleg a rajtuk közlekedő emberek is hozzájárultak a pestis terjesztéséhez. A csapat következő lépésben az újkőkor pestises eseteit próbálja feltárni, de más járványok nyomait is keresik.

A pestis is hozzájárulhatott a Bizánci Birodalom végelgyengüléséhez

A történelemben három nagy pestishullámot tartanak számon, melyek hurrikánként letarolták a földkerekséget, és összességében százmilliók halálát okozták. A fekete halál így Európa-szerte is vallási, gazdasági, társadalmi változások sorát indította el, hiszen mostanáig úgy tudni, semmilyen más járványos betegség, mint a kolera vagy himlő, nem okozott akkora pusztítást, mint a rettegett pestis.

Az első nagy járvány Konstantinápolyhoz köthető, Krisztus után ötszáznegyvenben, Justinianus császár uralkodása idején; a betegség szűk egy hónap alatt a lakosság kétharmadát kiírtotta. Történészek szerint ezért a járvány is hozzájárult a Bizánci Birodalom végelgyengüléséhez. Ötszáznegyven után aztán egyszeriben felszívódott, amiben a lehűlés megszűnése, a patkánypopuláció változása, és az emberi immunrendszer megerősödése is közrejátszhatott.

Ötszázharmincötöt írtunk, amikor kitört az indonéziai Krakatau vulkán, a légkört egyszeriben ellepte a hamu, így a napsugárzás nem érhette el a föld felszínt, a klíma pedig átmenetileg lehűlt. Mindez láncreakciót indított el, mivel az éghajlatváltozás a termés beérését is meghiúsította, bizonyos patkánypopulációkat pedig a városokba csábított, amik aztán tanyát vertek a gabonaraktárakban.

Az emberek persze nem sejthették, hogy bundájukban élősködő bolhák közvetítésével a patkányok lettek a pestisbaktérium terjesztői. Főként, hogy ötszáznegyven után a helyzet némileg elcsendesült, ami részben a görög-római hagyományokon alapuló fürdőkultúrának, csatornázottságnak és az átlagosnál jobb higiénés körülményeknek, másrészt a szárazföldi kereskedelemnek köszönhető. Utóbbi azért fontos szempont, mert a hajók gyomrában megbúvó patkányok is közrejátszottak a járványban.