Szokatlan röntgen

Kory Evans, a Rice Egyetem Biotudományi Tanszékének adjunktusa, halak röntgenképeit digitalizálta, amikor rájött, hogy a képen látható állat szája belsejében, ott, ahol a nyelvnek kell lennie, egy parazita ászkarák bújt meg, ami lényegében maga volt az új nyelv.

"A hétfők általában nem ilyen eseménydúsak" - írta Evans a Twitter-en. "Ma reggel az egyik ajakoshal képeinek beolvasásakor egy nyelvevő ászkarákot találtam."

Mondays aren't usually this eventful. I found a tongue-eating isopod (purple) in one of our wrasse scans this morning while digitizing it. These parasites attach themselves to the tongues of fishes and effectively become the new tongue...horrifying #backdatwrasseup pic.twitter.com/axlraUrh8W

— Kory Evans PhD (@Sternarchella) August 10, 2020

Ezek a paraziták valóban bizarr lények, a cymothoa exigua, a kopoltyúkon keresztül jut a gyanútlan hal testébe, ahol megbújik amíg ivaréretté nem válik. Ez akár még nyerő helyzet is lehetne, hiszen kellene egy ellenkező nemű példánya szaporodásukhoz - gondolhatnánk. De nem kell. Méghozzá azért nem, mert a parazita azonban önmegtermékenyítő hermafrodita, és hímként hatol be a kopoltyúkba. Rövid idő elteltével akár hímként, akár funkcionális nőstényként folytathatja életét.

Behatolók

De ne szaladjunk előre, ott tartottunk, hogy a hím példányok a kopoltyúívekhez kapcsolódnak, és ha vannak nőstények is, azok eközben előrekúsznak a kopoltyúkhoz, és dolgozni kezdenek a nyelv-cserén. Az első karmukkal elvágják a halak nyelvében található vérereket, és fogyasztani kezdik a vért.

The tongue eating louse is a type of parasite that enters fish's gills, eats their tongue and then replaces it, living in the fishes mouth.

OMG

*shudder* pic.twitter.com/tTKB7vr6rH

— Bernie'sTweets (@berniespofforth) July 15, 2020

A halak véréből származó bőséges táplálkozás mellett a nőstények felveszik a nyelv méretét, körülbelül 8–29 milliméter hosszúságban és 4–14 milliméter szélességben. Eddigre a vérellátás nélkül maradt nyelv elszárad, és magától leesik.  A nőstények horogszerű járólábaikkal ezután csatlakoznak a nyelvcsonkhoz, hogy ál-nyelvvé váljanak. 

Kevés jel utal arra, hogy a gazdaállat táplálkozási képessége csökkenne, a kutatók úgy vélik, hogy a nyelvevő ászkarákok hatékonyan helyettesítik a halak nyelvét, bár nyilvánvalóan elcsennek némi élelmiszert a hal táplálkozása közben, hiszen ez borzalmas evolúciós stratégiájuk esszenciája. Egy 2012-es tanulmány szerint ez az egyetlen olyan ismertté vált eset parazita állat esetében, melyben az alany funkcionálisan helyettesíti a gazda-szervezet egy szervét.

Ez persze korántsem a történet vége az érintett halak számára. Hátra van még a szaporodás, ami szintén a gazdahalakban zajlik, valószínűleg a kopoltyúkban vagy a hal szájában. Az utódok új gazdaszervezeteket keresnek és a félelmetes ciklus újra kezdődik elölről.

Ha ezt a hal szempontjából nézzük (ne tegyük), igazán kellemetlen dolgokat élhetünk át: először is eltűnik a nyelvünk, aztán visszatér, de nem érezzük, és lényegesen mozgékonyabbá válik a szánkon belül, mint ezt megelőzően volt, majd hirtelen valami szexelni kezd vele, esetleg saját magával teszi ezt.

(Forrás: Rice University Kép: Rice, ASIH)