A DART (Double Asteroid Redirection Test, avagy Dupla Aszteroidaeltérítő Teszt) missziót tíz hónappal ezelőtt indították útjára, de a terv ennél sokkal régebben formálódott: a NASA a John Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumával közösen már a 2010-es évek eleje óta dolgozott a projekten, amely magyar idő szerint kedden, hajnali negyed kettőkor teljesítette be célját. Az amerikai űreszköz mintegy 6,1 km/s sebességgel csapódott bele a 163 méter átmérőjű Dimorphosba, 10 millió joule energiát szabadítva rá a kisbolygóra. A becsapódás 1 óra 16 perc után látható az alábbi videóban.

A Dimorphos egy kettős aszteroidarendszer kisebbik tagja, amely a 780 méter átmérőjű Didymos körül kering, 11 óra és 55 perc alatt kerülve meg az égitestet. A NASA célja, hogy az ütközéssel némileg módosítsák a Dimorphos pályáját, amely így közelebb kerül a Didymoshoz, ezzel együtt pedig a keringési ideje némileg lerövidül. Bár a cél az, hogy a Dimorphos keringési idejét mintegy tíz perccel rövidítsék le, szakértők szerint a misszió már akkor is sikeresnek tekinthető, ha a Dimorphos 73 másodperccel rövidebb idő alatt kerüli meg a másik égitestet. Ez a minimális eltérés a számítások szerint már elegendő volna ahhoz, hogy ha a jelenleg a Földtől 11 millió kilométerre levő Didymos pontosan felénk tartana, akkor a pályamódosítás után már biztonságosan elkerülné a bolygónkat.

Ez a veszély a valóságban nem fenyeget: bár a Didymost a NASA a potenciálisan veszélyes Földközeli objektumok közé sorolja, ám ezt a besorolást minden olyan objektum megkapja, amelynek átmérője meghaladja a 30 métert és a pályája nyolcmillió kilométernél közelebb található a Földhöz. Jelenlegi ismereteink szerint a következő száz évben nem valószínű, hogy egy, a Didymoshoz hasonló méretű, vagy annál nagyobb aszteroida a Földbe csapódjon, ugyanakkor mivel a kisebb objektumok feltérképezése még javában zajlik, annak a lehetőségét nem lehet kizárni, hogy egy kisebb, de még mindig jelentős pusztításra képes égitest eltalálja a bolygónkat.

A NASA a Draco kamera és a Smart Nav nevű automata navigációs rendszer segítségével navigálta bele a DART-ot az alig másfél focipályányi méretű kisbolygóba, a másodpercenként egy képkockát rögzítő kamerának köszönhetően pedig az már biztosan kijelenthető, hogy az ütközés megtörtént. Hogy ez előidézte-e a kívánt hatást, annak kiderítésére viszont még egy darabig várni kell, noha az űrügynökség szinte a rendelkezésre álló összes "szemét" a Dimorphosra irányította erre az időre.

A becsapódást a legközelebbről az olasz űrügynökség LICIACube nevű mikroműholdja rögzítette, amely szeptember 11-én vált külön a DART-tól, az általa készített képek pedig a NASA szerint már néhány nap múlva a rendelkezésükre fognak állni. Az űrügynökség földi távcsövekkel is figyelte a misszió kibontakozását, emellett pedig a Lucy űrszondát, valamint a két nagyágyút, a Hubble és a James Webb teleszkópot is ráállították az aszteroidára, így hamarosan már pontos információkkal fognak rendelkezni arról, hogy mennyivel sikerült módosítani a Dimorphos pályáját. A legrészletesebb elemzésekre ugyanakkor még éveket kell várnunk, hiszen a tervek szerint az Európai Űrügynökség 2024-ben indítja majd útnak a Hera nevű űreszközt, ami egészen közelről is meg fogja vizsgálni a becsapódás helyét és annak hatásait.

(John Hopkins Applied Physics Laboratory, NASA JPL, Live Science, Wikipedia, Borítókép: NASA/Johns Hopkins/APL)

Előbb vagy utóbb jön egy aszteroida, ami tömegek halálát okozza. Mit tehetünk, hogy ez mégse következzen be? Bár a városokat letaroló, milliók halálát okozó aszteroidák a mozik kényelmes székeiben ülve csak egy unalmas hollywoodi klisének tűnnek, a szakértők szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e ilyen, csupán az, hogy mikor, és mit tudunk tenni ellene. A Nemzetközi Űrhajós Szövetség által szervezett "Defending Earth from Asteroids" előadáson a védekezés első vonalában dolgozó szakemberek beszéltek arról, hogyan állunk a felkészüléssel.