A Solar Orbiter az Európai Űrügynökség űrszondája, amelyet 2020-ban indítottak el a Naphoz, hogy közelről figyelje a csillag tevékenységét, és gyűjtse az adatokat, amelyek segíthetnek a Nappal kapcsolatos tudományos kérdések megválaszolásában. A szonda az első képeit már 2020 júliusában elkészítette a Napról, de állandó tudományos munkáját csak 2021 novemberében kezdte meg, és azóta folyamatosan végzi megfigyeléseit 10 fedélzeti berendezésével. A keringőegység feladata, hogy nagy felbontású képeket készítsen a csillagról elliptikus pályán haladva, miközben hol távolabbról, hol közelebbről rögzíti a Napon és a Nap környezetében zajló eseményeket, így hosszú távon jobb betekintést nyújt a különféle jelenségek kialakulásának hátterébe és működésébe.
A Solar Orbiter misszió fő célja a helioszféra tanulmányozása, a napszél, a napkitörések során felszabaduló sugárzás, valamint a napdinamó feltérképezése, ennek érdekében pedig a szonda akár egy évtizeden keresztül is folytatja küldetését. Mivel az űreszköz sok-sok éven át a Nap közelében tartózkodik, speciális megoldásokra volt szükség a magas hőmérsékletben is működőképes berendezések megalkotására - ezekhez a BepiColombo misszióra kifejlesztett technológiai újdonságokat használták fel, a BepiColombo ugyanis a Merkúr közelében kering, vagyis ez a szonda is nagyon közel kerül a Naphoz. A Nap-Merkúr távolság átlagosan 58 millió kilométer, a Solar Orbiter pedig körülbelül 48 millió kilométerre jutott a Naphoz egy ponton, bár általában ennél távolabb kering tőle.
Az űrszonda tehát az elmúlt több mint három évben többé-kevésbé folyamatosan szemmel tartotta a csillagot, így felvételein jól látható a szoláris ciklus maximumának közeledte, aminek során jelentősen megszaporodtak a napkitörések, flerek megjelenései. Az Európai Űrügynökség videójában egy percben foglalták össze a közel három év (körülbelül 2022 januárjától 2024 júniusáig) történéseit, amelyeket az EUI (Extreme Ultraviolet Imager) és a STIX (Spectrometer/Telescope for Imaging X-rays) képei alapján figyeltek meg - ezek a műszerek ultraibolya tartományban készült, valamint röntgenfelvételeket gyűjtenek a Napról. A videóban a fellángolásokat kék körökkel jelölték: a flereket az ESA magyarázata szerint a napfoltok felett lévő mágneses mező területéről "kirobbanó" energia alakítja ki, és az elmúlt évben különösen erőteljes verzióikat sikerült detektálni a szondákkal.
A Napról készített képeket hanghatások is kísérik, amit szonifikációnak neveznek - ezzel a zenével hangsúlyozzák ki a kutatók számára a feldolgozott adatok egyes részleteit, hogy könnyebb legyen a rejtett mintázatok és jelenségek felderítése.
(Fotó: ESA/ATG medialab, NASA/SDO/ P. Testa/CfA)
