Az elmúlt években a Google aktív szerepet játszott a diagnosztikában használt MI-rendszerek fejlesztésében: munkatársaik már tesztelték a mesterséges intelligenciát többek között az emlőrák kimutatásánál, tüdőrákos betegek CT-leleteinek tanulmányozásánál, valamint szemvizsgálatokon is. Ezen új erőfeszítés során pedig a prosztatarák kimutatásánál próbálták ki.

A kísérletek

Az első kísérletben a kutatók hat, átlagosan huszonöt évnyi munkatapasztalattal rendelkező patológust kértek fel négyszázkilencvennyolc különböző stádiumú prosztatarákos sejtről készült felvétel analizálására. A leleteket már előzőleg urológusoknak is megmutatták, akik megállapították az úgynevezett Gleason-értéket. Ezután felkérték a patológusokat a saját Gleason-elemzésük elkészítésére az egyes leletekre vonatkozóan, majd miután végeztek, a Google mesterségesintelligencia-rendszere is megtette ugyanezt. Végezetül összehasonlították a két tábor eredményeit. A szakértők azt találták, hogy a mesterséges intelligencia hetvenkét százalékkal volt pontosabb az urológusoknál, míg a patológusok csak ötvennyolc százalékot értek el. A kísérletvezetők ugyanakkor hozzátették, hogy általánosságban nem a patológusok, hanem az urológusok dolga a rák azonosítása a sejtszövetekben, ezért is használták őket kiindulási alapként. A második kísérletben mind a patológusokat, mind az MI-rendszerrel megvizsgáltatták a szövetmintákat, melyekről el kellett dönteniük, hogy azok szerintük rákosak-e vagy sem.

A hétszázötvenkét mintából a patológusok és az MI találatai közel azonosak voltak, 94,3 és 94,7 százalék között. A mesterséges intelligencia kissé jobb pontszámot ért el, de egyúttal több fals pozitív eredményt is produkált.

A szakemberek úgy vélik, a Google MI-rendszere a jövőben segítséget nyújthat a patológusoknak, és kiválthatja az urológusok munkáját. Továbbá szerintük a kísérletek azt sugallják, hogy több munka befektetésével olyan rendszereket fejleszthetnek, amelyek képesek döntéstámogató szerepet játszani a jövőbeni prosztataszűréseknél.

Mit jelent a Gleason-grádus?

A rákos sejteket mikroszkóp alatt vizsgálva a patológus olyan jellemzőket észlel, melyek jelzik a daganatos elváltozás súlyosságát, a folyamat növekedésének és terjedésének mértékét, melyeket a szövettani grádussal fejez ki. Ilyen fontos eltérés például a sejtek egymáshoz való viszonya, a normális prosztata mirigyállománytól való eltérés mértéke és a rákos sejtek osztódási hajlandósága (mitotikus arány). A prosztatarák esetén alkalmazott úgynevezett Gleason-grádus egytől ötig osztályozza a prosztatarákot, leggyakrabban hármas vagy magasabb fokozatú rákok fordulnak elő. Amennyiben a rákos szövet nagyon hasonló a normál prosztata szövethez, egyes fokozatúnak számít. Ha a rákos sejtek jellemzői igen eltérőek és azok növekedési üteme szokatlanul magas, a legagresszívebb, ötös fokozatúnak sorolják be. A kettőtől négyig tartó fokozat jellemzői az előző kettő között vannak.

(Fotó: Getty Images Hugnary)