Gravitációs lencsézésnek hívjuk, amikor egy közeli galaxisokból álló rendszer tömege elhajlítja egy távoli forrás fényét, és így több, keresztet formáló képet látunk. A chilei ALMA rádiótávcső-hálózattal a kutatók a HerS-3 nevű, 11,6 milliárd fényévre lévő, porban gazdag galaxist vizsgálták, amikor újra és újra felbukkant egy ötödik folt.

„Azt mondtuk: Mi a csuda ez?” – idézte fel Pierre Cox, a tanulmány vezető szerzője.

Charles Keeton, a Rutgers Egyetem asztrofizikusa hozzátette: „Ilyen középső képet csak akkor kaphatunk, ha valami szokatlan hajlítja a fényt.”

Ezt követően a számítógépes modellek is megerősítették, hogy a négy látható galaxis önmagában kevés ehhez a hatáshoz. A kép akkor áll össze, ha egy több billió naptömegű, láthatatlan sötétanyag-haló is jelen van. Az eredményeket 2025. szeptember 16-án közölték a The Astrophysical Journal-ben.

„Ez egy természetes laboratórium” – mondta Cox.

A különleges beállás egyszerre enged belátást a háttérgalaxisba és abba a láthatatlan anyagba, amely az univerzum tömegének döntő részét adja: a sötét anyagba. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a gravitáció itt szó szerint megtöri a fényt – és fényt derít a sötétségre.

(Kép: ESO/NAOK/NRAO)