Nem tudni, hányan lehetnek a Megalodon mozik rajongói (lehet, nem túl sokan), de ők örülhetnek: mégiscsak akad valami igazság-mag eltemetve ezen mozgóképek mélyén. A megalodon ugyanis bár kétségtelenül kipusztult, de leszármazottai máig velünk lehetnek. Na de hogy jön ez a jelenleg zajló éghajlati krízishez?

Az írországi Trinity College kutatói által a Biology Letters-ben közzétett tanulmány a kisfogú homoki tigriscápát vizsgálja, egy olyan fajt, amelyről úgy tartják, hogy több mint 20 millió évvel ezelőtt vált el a kihalt megalodontól. A regionális endotermia vagyis a melegvérűség váratlan felfedezése a kisfogú homoki tigriscápában pedig újradefiniálja a cápa fiziológiájával kapcsolatos eddigi ismereteinket.

A kutatók az év elején Írországban és Dél-Angliában partra sodort kisfogú homoki tigriscápák boncolásának elvégzése után tették közzé a meglepő eredményeket. A partra vetett tetemek vizsgálatai alapján ugyanis komoly hasonlóság figyelhető meg ezen állatok, valamint a nagy fehér cápa, sőt a megalodon között – ez utóbbiak melegvérűek.

Dr. Nicholas Payne, a tanulmány vezető szerzője így nyilatkozott a felfedezés jelentőségével kapcsolatban:

„Régebben azt hittük, hogy a regionális endotermia a csúcsragadozókra korlátozódik, mint például a nagy fehér cápa és a kihalt Megalodon, de most bizonyítékunk van arra, hogy a mélyvízben és a fenéken élő homoki tigriscápák és a planktonevő sütkércápák szintén meleg testűek.”

A kisfogú homoki tigriscápák, amelyek jellemzően a mérsékelt égövi és trópusi tengerekben fordulnak elő 10 és 518 méter közötti mélységben, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által minősített „sebezhető” státuszt kaptak. A cápákat így bár nem fenyegeti a célzott kereskedelmi halászat, de a hálókba való véletlen befogás vagy a szennyezés veszélye annál inkább.

A kutatás során a megalodonról is többet megtudtunk: a megalodon melegebb teste lehetővé tette számára, hogy gyorsabban mozogjon, elviselje a hidegebb vizeket, és áthaladjon a különböző globális óceánokon. Azonban, ahogy a bolygó klímája lehűlt a pliocén korszakban, körülbelül 3,6 millió évvel ezelőtt, a megalodon egyre növekvő kihívásokkal nézett szembe, amelyek végül kihaláshoz vezettek. Ennek oka, hogy az állatnak a testmelegét kellett volna fenntartania, ami nagy energiaigénnyel járt, amit végül már nem tudott fedezni.

A kutatás így némi aggodalmat vált ki ezen cápák jövője kapcsán, hiszen most is épp változik a környezet. Az Írországban partra mosott kisfogú tigris cápa volt az első ugyanis, amelyet ezeken a vizeken láttak – ami alapján ezek az állatok, a megalodonhoz hasonlóan, szintén migrálni kezdtek.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/SarahRichterArt)