Szabó György, a Humusz Szövetség nulla hulladék programjának vezetője azt mondta, három hónappal a kísérlet kezdete után az otthoni komposztálásra alkalmasnak jelölt zacskók döntő része látszólag eltűnt, szétmállott, a lebomlási folyamat előrehaladt, csupán egy-egy zacskóból maradtak foszlányok. Noha az ALDI, az Auchan, a SPAR és a Tesco műanyag zacskói beváltották a hozzájuk fűzött reményt, a szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a szatyrok a gyakorlatban nagyon ritkán kerülnek komposztálóba, enélkül pedig a bomlási folyamat nem indul be, ami azt jelenti, hogy a környezetbarátként eladott termékek ugyanúgy szennyezik a környezetünket, mint a normál műanyagok.

Ez azért is nagy gond, mert az efféle anyagok toxicitási vizsgálatai kimutatták, hogy

a környezetbe kerülve a lebomlóként árult csomagolások ugyanolyan mérgezőek lehetnek, mint a hagyományos, fosszilis alapanyagokból készülő műanyagok.

Egyes tanulmányok mikroműanyag-szennyezésről is beszámoltak komposztálható zacskók lebomlásához köthetően. Ellenőrzött komposztálási körülményeken kívül a lebomló műanyagok maradványai akár évekig fellelhetőek a környezetben, ahol valószínűsíthetően hasonló kockázatot jelentenek, mint a hagyományos műanyagok.

Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője azt hangsúlyozta, hogy a valódi megoldást a műanyagkrízisre és a hulladékáradat megfékezésére az eldobható zacskók kivonása, valamint minden más egyszer használatos csomagolóanyag radikális csökkentése jelentené. A jelenlegi kísérletet, amelyről már itt a Rakétán is írtunk korábban, az a Magyarországon 2021-ben életbe lépett rendelet előzte meg, ami részben tiltja, illetve jelentős adókkal sújtja a műanyag zacskók forgalmazását. Az eldobható műanyag szatyrok mellett a hasonló anyagból készült szívószálak, evőeszközök, fültisztító pálcikák és számos más egyszer használatos műanyag árusítását tiltó rendelet kiterjed a lebomló zacskókra is, azonban azokra jelentősen kisebb, negyedakkora környezetvédelmi termékdíjat határoztak meg, mint a hagyományos műanyagok esetében.

A világ műanyagszennyezésének egyik talán legjobban érzékelhető, beszédes példája a nagy csendes-óceáni szemétsziget, ami gyakorlatilag a tengeráramlatok által összeterelt, vízfelszínen és az alatt lebegő hulladékhalom a Csendes-óceánon. A nagyrészt műanyagból, hulladékká vált halászhálókból álló, Kalifornia és Hawaii között elhelyezkedő sziget mérete több mint másfél millió négyzetkilométer. A mérgező vegyianyagok vízbe jutása mellett a hulladék az élővilágra nézve is rendkívül veszélyes, a hálókba ugyanis rengeteg hal, madár és teknős gabalyodik bele, számos élőlényt pedig az emésztőrendszerbe kerülve öl meg a műanyaghulladék.

Az Ocean Cleanup nevű kezdeményezés keretén belül jelenleg is vannak próbálkozások a szemétsziget felszámolására. A szervezet egy hatalmas szemétgyűjtő rendszert épített, egy U alakú mozgó gátat, amelynek hálószerű szoknyája a víz felszíne alá lóg, miközben az áramlatokkal együtt mozog, és összegyűjti a szemetet. A takarítás azonban csak a megoldás egy része. Egy múlt hónapban közzétett tanulmány szerint sürgős intézkedések nélkül a műanyagoknak az óceánokba való bekerülésének üteme 2040-ig mintegy 2,6-szorosára nőhet.

(Borítókép: Getty Images/Richard Drury)