A hiperhajtóműhöz vezető út a fekete lyukon át vezet. Az előbbi állítás megértéséhez két dolgot kell tisztáznunk: mi az a hiperhajtómű és mi köze a fekete lyukakhoz? A hiperhajtómű egy teoretikus meghajtórendszer, amely elsősorban a sci-fi műfajból lehet a többség számára ismerős: lényegében egy olyan eszközről beszélünk, amely segítségével nem az űrhajó mozog, hanem a tér az űrhajó körül. Magyarán a hajtómű meghajlítja a téridő szövetét (erre utal az angol "warp drive" elnevezés), és így kerülhetünk át A-ból B-be anélkül, hogy ténylegesen is utaznánk.

Mindennek előnye, hogy nem korlátoznak minket olyan unalmas limitációk, mint például Einstein azon megállapítása, hogy az univerzumban semmi sem lehet gyorsabb a fénynél – sőt a hiperhajtómű nem is szegi meg ezt az elvet, csak megkerüli: tényleges utazás ugyanis nem történik. A hátrány? A hajtómű legkomolyabb problémája, hogy csak egy teoretikus eszköz. Az íróknak nagyon jól jön, hogy megmagyarázzák miként lehet villámgyorsan ugrálni a bolygók, sőt naprendszerek közt, mint a Star Warsban, de kérdéses, hogy egyáltalán megvalósítható-e.

Szerencsére mindig akadnak optimisták – ilyen a New York-i agytröszt, az Applied Physics, akik legalábbis remélik, hogy idővel valóban képes lesz az emberiség építeni egy ilyen hajtóművet. A kutatást pedig első látásra talán meglepő módon kezdik: egy költséghatékony, házi barkács fekete lyuk összeütésével.

Na persze, ahogy azt az eredeti hírről beszámoló Popular Mechanics is említi, a fekete lyuk köré nem árt néhány igen erőteljes idézőjelet is odaképzelni – sajnos ugyanis nem egy tényleges fekete lyuk lebeg egy labor közepén, hanem csak a fekete lyuk gravitációs tulajdonságainak egy újfajta szimulációjáról van szó. A feltevés ugyanis az, hogy jelenlegi tudásunk szerint a téridő szövete igen erős gravitációs erővel alakítható – mármost a fekete lyuknak irtózatos gravitációs ereje van, meg is hajlítja maga körül a teret. Ha tehát megértjük a fekete lyuk mögöttes elveit, az – jelenleg még az Applied Physics által sem tisztázott módon – segíthet nekünk megépíteni idővel egy hiperhajtóművet.

Habár a terv szó szerint az égre tekint, a csapatot azért korlátozzák az olyan mindennapos nyűgök, mint a piszkos anyagiak, mivel az agytröszt nem engedhette meg magának a már létező szimulált fekete lyuk technológiákat – ezért voltak hát kénytelenek kidolgozni a saját “budget” megoldásukat. Az Applied Physics a szimulációjában a glicerint dielektromos közegként használta – olyan anyagként tehát, amely rosszul vezeti az elektromosságot, de jól tárolja azt –, és nagyon finom hanghullámokkal rezegtették meg. A csapat ezután lézerrel lőtt a közegbe, és megállapította, hogy bizonyos hangfrekvenciákon a glicerinben lévő fény pontosan úgy viselkedik, mint egy fekete lyuk körül.

Az Applied Physics kutatói által 2021-ben publikált tanulmány szerint egyébként a téridő “meghajlítása” egy hiperhajtómű által elméletileg lehetséges a jelenlegi fizika törvényei szerint.

Lehetséges működő térhajtóművet építeni egy új tanulmány szerint A fénysebességnél gyorsabb utazás negatív energia felhasználása nélkül is megvalósítható lehet az einsteini fizikai törvények keretei között.

Most, hogy bizonyítást nyert a glicerin-hanghullámú „fekete lyuk” koncepciója, a csapat alig várja, hogy gravitációval kapcsolatos kísérleteket végezzenek. Azt is várják, hogy minél több csapat kapcsolódjon be a gravitációs kísérletekbe, mivel ez a „fekete lyuk” sokkal olcsóbb – és ezért szélesebb körben hozzáférhető –, mint a többi szimulált fekete lyuk alternatíva.

Arról a kutatók viszont tehát nem beszélnek, hogy a szimulált fekete lyuk pontosan miként segíthet megépíteni egy nap ezt a hajtóművet, mivel ez a technológia rendkívüli mértékben elméleti egyelőre. Ugyanakkor remek dolog, hogy valakik komolyan látnak ebben fantáziát, és rá is léptek egy útra, ami egy nap talán elvezethet minket a fénysebességnél is gyorsabb utazáshoz.

(A cikkhez használt kép csak illusztráció, forrása: Flickr/NASA Goddard Space Flight Center)