Ahogy Annalee Newitz rámutat, a Facebook, az X vagy a TikTok valójában nem formálták át a kommunikációt – csak a tömegesen gyártott tartalmakat csomagolták újra a tömegfogyasztás számára. Minden poszt és videó úgy készül, hogy minél több emberhez eljusson, és egy olyan rendszert szolgáljon ki, amely a követők számán és az úgynevezett virális terjedésen alapul. A hangsúly így nem a kapcsolaton van, hanem a lelketlen, elsősorban számosítható műsorszóráson.

Ez a működési modell annyira nem új, hogy egészen az 1920-as évekig nyúlik vissza, amikor a „tömegmédia” kifejezést először kezdték használni az iparilag előállított szórakoztatásra, mint amilyen a rádió vagy a mozi volt. Az élő előadásokkal szemben ezek a tartalmak mindenkihez ugyanúgy, előrecsomagolt formában jutottak el – mindenhol. A közösségi média pedig nem tett mást igazán, csak ezt a mintát másolta le, annyi különbséggel, hogy algoritmusokat tett hozzá, a hirdetéseket pedig hatékonyabban illesztette be.

De valami elkezdett megváltozni. Mi lenne, ha a média valóban a közösségeké lenne – nem algoritmusok vezérelnék, és nem lenne tele reklámokkal? Innen ered a „cozy media” gondolata, amit talán a leginkább otthonos médiának lehetne fordítani. És hogy ez mit takar? Olyan alkalmazásokat és platformokat, amelyeket kisebb, ám öntudatos közösségek számára terveztek. Olyan, mintha barátokkal gyűlnénk össze, hogy kötetlenül beszélgessünk vagy együtt kézműveskedjünk – csak digitálisan. Az olyan játékok, mint az Animal Crossing, ezt a nyugodt, feszültségmentes hangulatot képviselik, és most a fejlesztők ezt a szemléletet próbálják közösségi alkalmazásokba is átültetni.

A Retro nevű fotómegosztó app jó példa erre. Az Instagram korábbi fejlesztői hozták létre, kifejezetten megbízható barátok szűk körének – algoritmusok nélkül, véletlenszerűen megjelenő tartalmakkal.

„Amikor megnyitom a Retrót, olyan érzésem van, mintha a barátaimtól hallanék híreket” – írja Newitz, élesen szembeállítva a hagyományos közösségi platformok kaotikus, túlterhelt világával.

De az otthonos, meghitt média önmagában nem elég – megbízható hírekre is szükség van. Miközben a hagyományos sajtó egyre több elbocsátással és forráshiánnyal küzd, sok újságíró úgy dönt, hogy új utakat keres: elhagyják a nagy médiavállalatokat, és munkavállalói tulajdonban lévő szövetkezeteket alapítanak. Ezek az új formációk biztosítják a minőségi újságíráshoz elengedhetetlen csapatmunkát és háttérinfrastruktúrát. A 404 Media, a Defector vagy a Flaming Hydra már most is bizonyítják, hogy ez a modell is életképes lehet, és képes megbízható tartalmat előállítani vállalati nyomás nélkül.

Természetesen a cikk kicsit a vágyvezérelt gondolkodás iskolapéldája, ám a közösségi médiával szemben megfogalmazott észrevételek nemcsak igazak – ezeknél jóval több is összegyűjthető lenne. Az is okot adhat némi optimizmusra, hogy ezzel szemben formálódni kezdenek az alternatívák. A kérdés csak az, vajon akad-e elegendő tudatos felhasználó, aki képes eltartani ezeket.

(Kép: Pixabay/MarieXMartin)