A program az Academy Aperture 2025 programjának a része, a bejelentést pedig az Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tette meg kedden – írja az amerikai IGN. A kezdeményezés lényege, hogy a kamera mindkét oldalán megfelelő mértékben legyenek jelen a kisebbségi művészek és a szakemberek, reflektálva a színes és összetett globális népességre.

Mikortól?

A standardokat fokozatosan léptetnék életbe: a 94. (2022-ben) és a 95. (2023-ban) Oscar-átadóra, még csak a megfelelő formanyomtatványt kell kitölteni (Academy Inclusion Standards) a legjobb film díjára történő jelöléshez. Ezeket a meghatározott arányszámokat azonban a 96. Oscarig (2024-ben) még nem kell teljesíteni. 2024-ben viszont már csak a megfelelő reprezentáció mellett elkészített mozik indíthatóak ebben a kategóriában.

Standard standard hátán

Első pillantásra a standardok zavarba ejtően bonyolultnak tűnnek, pedig valójában mindez sokkal szellősebb manőverezési lehetőséget teremt a készítők és a forgalmazók számára, mint ami az Akadémia célkitűzésének megfogalmazásából kirajzolódik. Összesen négy fő standard-kategória van (A, B, C, D) és ezekből kettőt kell ahhoz kipipálni, hogy a filmet indítani lehessen. Ám ezek a főbb kategóriák is további alkategóriákra bomlanak, és ezek közül egyet kell teljesíteni ahhoz, hogy az adott kategória pipálható legyen.

A STANDARD A például a vásznon megjelenő filmre koncentrál, tehát a színészekre, a film témáira és narratívájára. A STANDARD A-n belül négy alkategória létezik (és ezek közül tehát egyetlen egyet kell teljesíteni, hogy az egész STANDARD A kategória meglegyen):

A1: Legalább egy főszereplő vagy jelentősebb mellékszereplő valamely alulreprezentált kisebbségi csoportból kell kikerüljön.

A2: A mellékszereplők és a kisebb szerepek összesített számának legalább 30-százalékát kell, hogy alulreprezentált csoportok képviseljék. (Ez ebben a kategóriában már a nőket is jelenti, az A1-ben nem)

A3: A fő történeti szál vagy a film témája, mondanivalója az alulreprezentált csoportokra koncentrál. (A nők, mint téma tehát ebben a kategóriában is számít.)

A többi STANDARD pedig már a film gyártásának (B), fizetett gyakornoki programjainak (C), valamint a forgalmazás-marketing és közönségszervezésének (D) reprezentációs megfelelésével foglalkozik.

Ennyi, vége, soha többé nem lesznek fehér emberek a filmekben?

Mint látható, már a STANDARD A is nagy mozgásteret jelent. Példának okáért a ma már üzeneteiben nem teljesen elfogadható, nagyon fehér 1990-es Micsoda Nő is megkaphatná a STANDARD A-t, amennyiben sikerülne beadni az Akadémiának, hogy az fő témájában a nőkkel foglalkozik. (Mint látható, az nem számít, hogy az egyik főszereplő nő, valószínűleg épp azért, hogy ne lehessen ennyire könnyen megkerülni a szabályokat.) Ez talán elrugaszkodott példának tűnik, pedig nem feltétlen az. 2019-ben a Zöld könyv: Útmutató az élethez úgy nyerte meg a legjobb filmnek járó díjat, hogy kifejezetten régiesen nyúlt a feketék és fehérek együttélésének a problámájához, ráadásul több kritika szerint a valódi főszereplő az a fehér férfi volt, akit Viggo Mortensen alakított.

Ráadásul a STANDARD A csak egy a négyből. Elméletileg tehát akár az 1915-ös, a Klu Klux Klánt hősként beállító, Amerika hőskora (The Birth of a Nation) is indulhatna 2024-ben is, amennyiben például a fizetett gyakornoknál és a közönségszervezésnél teljesülnek az elvárások. Mindez pedig tehát egyedül a legjobb film díját érinti, ráadásul ha legjobb filmként animációs film, dokumentumfilm vagy nemzetközi (nem amerikai) film indul, azokra ez a szabályozás nem vonatkozik.

Akkor mire jó az egész?

Az Oscart az utóbbi időben rengeteg kritika érte. A Zöld könyv például sokak szerint a feketék problémáit jobban bemutató, a Spike Lee által rendezett Csuklyások: BlacKkKlansman elől nyerte el a legjobb film díját. Lee ráadásul nem először járt így. 30 éve a fekete kérdést kicsit már akkor avítt mód megközelítő Miss Daisy sofőrje happolta el a rendező Szemet szemért című mozija elől az aranyszobrot. Lee ezt úgy kommentálta, hogy "ahányszor olyan filmmel kerül szembe, amiben vezetnek, ő veszít. Igaz, most helyet cseréltek az üléseken." 30 év alatt tehát nem biztos, hogy túl sok minden változott.

A legfontosabb díj átalakítása tehát valószínűleg a kritikus hangok lecsillapítását szolgálná, de kérdés, hogy ez, a viszonylag távoli jövőbe tervezett, nem is túl sok megkötéssel járó sztenderdekkel elérhető-e. Az mindenesetre biztos, hogy ahányszor az Akadémia megpróbált kitörni a sztereotípiáiból, azzal csak sok régebbi csontváz potyogott ki a szekrényből. Legutóbb akkor történt ilyen, amikor idén az Élősködők lett a legjobb film. Az Élősködők ugyanis nem amerikai mozi, és ha nyerhetett, az felveti a kérdést, hogy hol rejtőztek eddig a filmtörténet legendás, nem amerikai rendezői, ha az Akadémia nem vette őket észre. (Erről Kovács Bálint írt részletesen az Indexen.)

(Kép: Flickr/kdiwavvou, Wikipedia)