Az Earendel, illetve a hivatalos nevén: WHL0137-LS a Cetus-konstelláció egyik csillaga, amely a legtávolabbi általunk ismert csillag, és alig pár hónapja, hogy a Hubble egyáltalán felfedezte – írja a Space.com. Az Earendel név egyébként a híres írótól és nyelvésztől, J.R.R. Tolkientől származik, egész pontosan A szilmarilok című, A Gyűrűk Ura előzménykötetében találkozhatunk a karakterrel, aki ezt a nevet viselte. Az Earendel fénye egyébként 12,9 milliárd év alatt éri el a Földet, és annyira halvány, hogy meglehetősen nehéz megtalálni a James Webb Űrteleszkóp új felvételén, amelyet augusztus 2-án, kedden tettek közzé a Twitteren:

We’re excited to share the first JWST image of Earendel, the most distant star known in our universe, lensed and magnified by a massive galaxy cluster. It was observed Saturday by JWST program 2282. pic.twitter.com/YoZZKRsdzf

— Cosmic Spring JWST (@CosmicSprngJWST) August 2, 2022

Az eredeti Hubble-kép némi útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy hol keressük a csillagot a kinagyított képrészleten. Lényegében az Earendel egy apró, fehéres pont egy távoli galaxishalmaz alatt, amit egy nyíllal jelöltek a lentebbi második képen:

You can see Earendel as it's lensed by the cluster, WHL0137-08, in the center of the image! Here is a zoom-in on the star itself! Stay tuned for an update from the science team! pic.twitter.com/3mfYZ0WTNg

— Cosmic Spring JWST (@CosmicSprngJWST) August 2, 2022

Mint azt a kutatók a Twitteren írják, a csillag azért látható egyáltalán ezen a felvételen, mert „felnagyítja” a WHL0137-08 elnevezésű, masszív galaxishalmaz. Ez a „nagyítás” a gravitációs lencsézés (gravitational lensing) elnevezésű módszerre vonatkozik. A módszer arra a jelenségre épül, hogy a rendkívül nagy tömegű testek, például galaxishalmazok vagy szupermasszív fekete lyukak elhajlítják a mögülük lévő tárgyakból érkező fényt.

Amikor a fény elhalad egy ilyen test mellett, az úgy viselkedik, mintha egy távcső lencséjén haladna át – tehát mintegy felnagyítódik, ugyanakkor torzul is valamennyit. A gravitációs lencsézés épp ezért kiterjeszti a teleszkópok, például a Hubble és a Webb hatótávolságát, lehetővé téve számukra, hogy messzebbre és részletesebben lássanak, mint arra alapvetően képesek lennének.

(Kép: Twitter/Cosmic Spring JWST)