A svájci Astrostrom céget Arthur R. Woods alapította 2001-ben azzal a céllal, hogy tiszta energiát szolgáltasson a világnak és segítsen elérni Svájc zéró emissziós célkitűzéseit. A művészi tanulmányokat folytató vállalkozó régóta kísérte figyelemmel az űrprogramok és az űripar fellendülését, egyetemi hallgatóként az Apollo-programban is részt vett a Kennedy Űrközpontban. Idővel meggyőződésévé vált, hogy a földi élet fenntartásának biztosításához szükséges az űrbeli források kiaknázása és ezt a koncepciót Dr. Marco C. Bernasconi professzorral együtt a Space Option elméletében fogalmazták meg részletesen, valamint később kidolgozta a Greater Earth koncepcióját is, ami egy újfajta szemléletet képvisel a bolygóval kapcsolatban.

A Greater Earth jegyében alkotta meg a GE⊕-LPS, vagyis Greater Earth Lunar Power Station terveit is, ami egy sajátos űrállomás: egy olyan űrbeli egység, ami elsősorban nem az asztronauták elszállásolására készül, de mégis élhetnek rajta emberek. A platform egy hatalmas műhold, ami energiát generál a napelemei révén és lesugározza azt a Holdra, hogy a holdi tevékenységekhez nélkülözhetetlen energiát biztosítsa. Hasonló módszerekkel már kísérleteznek a Caltech mérnökei is, csak ők nem a Holdra, hanem a Földre közvetítik az űrben gyűjtött energiát és a Space Solar Power Demonstrator küldetés keretében már sikerült is a továbbítást mikrohullámokkal megoldaniuk egy júniusi bejelentés szerint. Az Astrostrom műholdja szintén mikrohullámú közvetítéssel működik majd és több megawattos mennyiségben termeli az energiát, amiből a Holdon kialakított telepeket lehet ellátni a jövőben.

A GE⊕-LPS feladata azonban nem csak ez lesz, hanem kettős célt szolgál: a platform elég nagy lesz ahhoz, hogy legénység is tartózkodhasson rajta, sőt, az űrturisták számára is kényelmes ellátást nyújt, ami szintén fontos opció lehet a kereskedelmi űrutazások korában. Az állomás egyik érdekessége, hogy, összhangban a Space Option koncepciójával, a Holdon található anyagokból épül fel, ami azért előnyösebb a Földön gyártott, majd innen az űrbe küldött eszközöknél, mert ilyen módon meg lehet spórolni a rakétákkal való szállítás hatalmas költségeit.

A műhold napelemeinek alapját a Holdon bányászott összetevők, például vaspirit adja,

amelyet korábbi vizsgálatok szerint jól lehet alkalmazni az úgynevezett MGL (monograin-layer) napelemek kialakításához. Ennek a PV típusnak a jellegzetessége, hogy minden apró kristály önálló elemként funkcionál és elméletben bármilyen méretű paneleket fel lehet építeni belőlük. A napelemek és a közvetítéshez szükséges antennák spirális formában helyezkednek el a GE⊕-LPS óriási területén: a struktúra mérete eléri az egy négyzetkilométert. Ez a szerkezet 23 MW-nyi energiát biztosít az égitesten dolgozók számára.

A platform stabil pozícióban kering majd az első Lagrange-pont közelében 61 350 kilométerre a Földtől és elhelyezkedése miatt űrállomásként is szolgál, ahol az űrhajósok és látogatók megpihenhetnek útjuk közben a Holdról a Földre vagy visszafelé tartva. Az építmény moduljait a cég szerint szén-nanocsövekből álló űrliftekkel lehet a leghatékonyabban a helyszínre szállítani. A GE⊕-LPS, bármilyen extrém elképzelésnek tűnik is, lehetséges, hogy kiállja az első felmérések próbáját, amelyet az Európai Űrügynökség végez el. A SOLARIS projekt keretein belül az űrből továbbított energiaellátás lehetőségeit mérik fel, olyan ötleteket keresve, amelyek révén használható megoldást fejleszthetnek, miután 2025-ben elkezdik a technológiai és politikai megalapozását a Föld körül keringő napelemfarmok létrehozásának.

A projekten belül az Astrostrom koncepcióját is vizsgálják, de még alaposabb felmérésekre van szükség, mielőtt a terveket életképesnek nyilvánítják. A munka nehéz része pedig csak ezután, az űrben indul: az űrállomás szerkezetéhez használandó bazalt, ilmenit, pirit, szilícium, vas és alumínium kitermeléséhez és az eszközök gyártásához ehhez megfelelő, lehetőleg automatizált létesítményeket kell felépíteni és a bányászatot beindítani a Holdon.

(Fotó: Astrostrom)