Amikor idegen élet után nyomai után kutatunk, akkor az úgynevezett lakható zónákat vizsgáljuk a galaxisban. Azonban ezekkel akad egy probléma: ezek ugyan lakhatóak, de csak a mi fogalmaink szerint azok. A probléma az, hogy jelenleg az univerzumban egyetlen minta áll a rendelkezésünkre az élettel kapcsolatban, ez pedig a földi élet – ez a kiindulási alap azonban téves következtetéseket eredményezhet afelől, hogy miként festhet a Földön kívüli élet, valamint ezzel összefüggésben: hogy hol érdemes keresni azt.

Nagyjából ez a felismerés volt az alapja, pontosabban az első lépés azon az úton, amelyen két tudós – egy asztrobiológus és egy mesterséges intelligencia szakértő közösen elindult. A következő lépés? Annak meghatározása, hogy ha nem érdemes (kizárólag) a földi értelemben vett élethez megfelelő körülményekre koncentrálni, akkor mi az az egyetemes jelenség, amit vizsgálni lehet. A válasz pedig amennyire meglepő elsőre, annyira magától értetődő némi töprengést követően: az információ feldolgozás lehetősége. Ennek megfelelően azok a helyek a galaxisban, ahol az információfeldolgozás körülményei adottak, az úgynevezett számítási zónák (computational zones) kiemelten érdemesek lehetnek a figyelmünkre.

Az elképzelést a két kutató, Caleb Scharf, a NASA Ames Kutatóközpontjának asztrobiológiai vezető tudósa és Olaf Witkowski, a mesterséges intelligencia szakértője és a Cross Labs igazgatója Tokióban egy, a The Astrobiology Journal című lapba szánt publikációban mutatta be. A két kutatóval a The Motherboard készített email-ben interjút, alább ezt ismertetjük röviden.

A számítási zónák olyan területek, ahol az információ feldolgozható, és magukban foglalhatnak minden olyan környezetet, amelyek három fő jellemzővel – kapacitással, energiával és anyaggal rendelkeznek. A kapacitás az információ hordozásához rendelkezésre álló állapotok számát írja le, ami olyan tényezőket foglal magában, mint például a számításhoz rendelkezésre álló kémiai összetevők. Az energia olyan energiaforrásokat jelent, amelyek támogatják a számítást, például a napfényt vagy a hidrotermikus szellőzőket. Végül az anyag/szubsztrátum arra a platformra vagy hordozóra vonatkozik, amelyen maga a számítás történik.

Mint azt a Motherboard írja, ezek magukban foglalhatnak eddig figyelmen kívül hagyott, a csillagoknál kisebbi objektumokat, például barna törpéket, de jégholdak felszín alatti óceánjait (pl: Európa hold), vagy akár hatalmas mesterséges szerkezeteket is, mint amilyenek a hipotetikus a Dyson-gömbök. Mint azt Scharf elmondta:

“A számítási zóna ötletének egyik kulcsfontosságú eleme az, hogy ez a nagyon természetes módja annak, hogy az élet keresése során az összes tényezőt egyetlen szép csomagba egyesítsük – ha azt keressük, hol történhet számítás, akkor természetesen megvizsgáljuk a környezeti feltételeket, az energiát és azt, hogy miből épülnek fel a dolgok.”

A módszer előnye a kutató szerint ugyanakkor, hogy azt viszont már nem kell feltételeznünk, hogy ez az élet miként festhet, így a földi élettől akár eltérő is lehet. Ennek köszönhetően ebből a szempontból ugyanolyan fontos lesz az Európa hold jeges belseje, mint egy Földhöz hasonló, sziklás bolygó. A számítási zónák bevezetésének a további előnye, hogy új módot szolgáltatnak az élet külső jegyeiről való gondolkodásra is: ha az információfeldolgozást vesszük a fő jellemzőnek, akkor ez mit tehet a körülötte elhelyezkedő világgal? Így ez egy nagyon természetes hidat képez a technológiával (vagy amit mi technológiának nevezünk) kapcsolatos kérdésekhez, vagy ahhoz, hogy az élet miként bővülhet és „szervezi” ki az igényeit (ahogy mondjuk mi szervezzük ki egyre bonyolultabb gépeknek, legújabban a mesterséges intelligenciának).

Amikor tehát valaki az információfeldolgozás lencséjén keresztül tanulmányozza az életet, olyan mintákat és tulajdonságokat fedezhet fel, amelyek jelen vannak, függetlenül attól, hogy az élő rendszerek milyen anyagi környezetben fejlődnek. Egyetemes jellemző ugyanis, hogy minden élőlény végez bizonyos típusú számítást, és a végső cél éppen ennek az azonosítása és az észlelése. Scharf szerint a kutatás “Heuréka-pillanata” az volt, amikor rájöttek, hogy az információ-feldolgozáshoz (számításhoz) szükséges energia határaira vonatkozó alapvető fizikai szabályokat alkalmazni lehet mind a biológiai, mind a digitális információs rendszerekre.

(Kép: Pixabay/AdisResic)