A csillagászok a Földünket átmenetileg kísérő égitestet 2020 SO-nak nevezik. A 2020 SO tavaly szeptemberben állt Föld körüli pályára nagyjából félúton bolygónk és a Hold között. Hasonló ideiglenes útitársak egyébként elő szoktak a bolygók életében fordulni, és miniholdaknak nevezik őket. A 2020 SO-ról azonban idővel kiderült, hogy nem olyan egyszerű eset, mint amilyennek elsőre tűnt. Miként az Űrvilág írja, az égitestet eredetileg a Földet megközelítő aszteroidának gondolták, ezért is kapta meg a 2020 SO-jelölést. Hamarosan azonban felmerült a gyanú, hogy nem is egy természetes eredetű égitestről van szó, hanem a hatvanas években indított hordozórakéta utolsó fokozatáról. Ez persze azt is jelentené, hogy nem miniholdról, hanem egyszerű űrszemétről van szó. Amúgy a természetes eredetű minihold sem olyan nagy ritkaság, legutóbb a 2020 CD kisbolygóról derült ki, hogy nagyjából három évig a Föld holdjaként, miniholdként mozgott együtt a bolygónkkal.
Időközben kiderült a rejtély is, a 2020 SO valóban csak űrszemét – ez akkor bizonyosodott be végleg, amikor a tárgy kémiai összetételét egy másik rakétafokozatéhoz hasonlították, amely 1971 óta kering a bolygónk körül. A 2020 SO egyébként a Surveyor 2 Hold-küldetésből maradt meg. Ha viszont már megkapta a hivatalos nevet, tekinthetünk rá tiszteletbeli miniholdként abban a rövid időben, amíg a planétánkat kíséri. A 2020 SO december elsején került a legközelebb a Földhöz, de még visszatér elbúcsúzni tőlünk február 2-án. Ekkor valamivel több, mint fele akkora távolságban helyezkedik majd el tőlünk, mint amennyire a Hold. A Föld körüli pályát pedig az égitest 2021 márciusában hagyja el végleg, és ezután csak egy lesz a sok Nap körül keringő test közül. A római Virtual Telescope Project munkatársai február elsején egyébként online búcsúzót tartanak a 2020 SO tiszteletére, amikor is élőben figyelhetjük ezt a derék rakétafokozatot – ezúttal utoljára. Az eseményt ezen a linken lehet követni február elsején budapesti idő szerint este 11-től.
