Ez a különlegesség a szigetcsoport földrajzi elhelyezkedésének tudható be, hiszen az Alaszka és Oroszország között, a Bering-szorosban található szigetek közül a nagyobbik Oroszországhoz, míg a tőle 4,8 kilométerre fekvő kisebbik sziget már az Egyesült Államokhoz tartozik, a nemzetközi dátumválasztó vonal pedig pontosan a két sziget között félúton húzódik. Ennek következtében a Nagy-Diomede szigeten 12 órával később, míg a Kis-Diomede szigeten a téli időszámítás alatt kilenc, míg nyári időszámítás idején nyolc órával korábban van az egyezményes koordinált világidőhöz (UTC) képest.

A 36,3 négyzetkilométernyi összterületű szigetcsoportból a nagyobbik jelenleg lakatlan, de 2021-es adatok alapján a Kis-Diomede szigeten is mindössze 82-en élnek, ami a szigetek klímáját nézve nem is igazán meglepő. A szigeteken a hőmérséklet még nyáron is ritkán emelkedik 0 Celsius-fok fölé, az ide látogatóknak pedig a folyamatos, sokszor viharos erejű széllel is meg kell barátkozniuk. A nem kifejezetten vendégcsalogató időjárásnak köszönhető ugyanakkor a Diomede-szigetek egyik sajátossága is, hiszen mivel a Bering-szoros december és június között jellemzően befagy, így akár át is lehet sétálni a két sziget között, ami egyben azt is jelenti, hogy 21 órát előre vagy vissza sétálunk az időben.

Ez persze a gyakorlatban illegális határátlépésnek minősülne. Alaszka 1867-es eladásakor Oroszország és az Egyesült Államok a két sziget között jelölte ki az országok határát, vagyis ha valaki a jégen próbálna meg átsétálni az egyik szigetről a másikra (ahogy azt az őslakosok régebben rendszeresen tették), azzal megsértené az Egyesült Államok vagy Oroszország bevándorlási szabályait. Bár az Oroszországhoz tartozó Nagy-Diomede sziget 1948 óta hivatalosan lakatlan, ám a Wikipedia szerint egy időjárási állomás mellett az FSB határszolgálata is működik rajta, vagyis egy ilyen túra nem lenne minden kockázattól mentes.

Ha valaki mégis ilyesmivel szeretne próbálkozni, annak egy másik problémával is szembe kellene néznie, hiszen a Diomede-szigetekre már eljutni sem annyira egyszerű: a Kis-Diomede szigeten 2013-ig működött egy alkalmi kifutópálya, ám a globális felmelegedés hatására az elmúlt tíz évben a jégpáncél már túl vékony ahhoz, hogy a Szövetségi Légügyi Hatóság szabályai szerint kifutópályát hozzanak rajta létre, így a szigetre csak hajóval vagy helikopterrel lehet eljutni. Ez valószínűleg jó ideig így is marad, hiszen bár az 1800-es évek óta számtalanszor előkerült egy Alaszkát Oroszországgal összekötő, a szigeteket is érintő híd (később alagút) terve, egy ilyen nagyszabású projekt jelen állás szerint aligha fog megvalósulni a közeljövőben.

(Forrás: Wikipedia 1, 2, 3, 4, Borítókép: Jean-Erick Pasquier/Gamma-Rapho via Getty Images)