Idő-elméletek

Az általános relativitáselmélet szerint az idő egy folyamatos mennyiség, amely lassabban vagy gyorsabban mozoghat, a gyorsulástól és a gravitációs viszonyoktól függően. Bárhogy is legyen, a kvantummechanikai elméletek megkívánják, hogy az idő egyenletes tempóban teljen, hasonlóan a lejátszott film kockáihoz. Ebben a helyzetben az időnek mindent átfogónak kell lennie. Ahhoz, hogy mindkét hipotézis helyes legyen, ezt az ellentmondást objektíven tisztázni kellett.

Néhány elmélet azt javasolta, hogy a nyilvánvaló inkonzisztencia egyik lehetséges tisztázása az lehet, ha az idő téridőként kvantálható, mint a kvantumgravitációt leíró hipotézisek. Egy ilyen helyzetben a téridőt nem tekintjük egyenletesnek, azt inkább kisebb egységekre osztható, melyeknek a Planck hosszúsághoz kell kapcsolódniuk, ami nyilvánvalóan túlságosan kicsi ahhoz, hogy detektálható legyen.

Univerzális idő

A hipotézis szintén megköveteli, hogy az ilyen diszkrét időcsomagok mind végesek legyenek. Ebből a felvetésből az következik, hogy szükség lenne egy univerzális órára, amely nagyon kicsi időegységekben ketyeg. Sőt, ebben a felvetésben az univerzális idő az egész világegyetemben létezik, és együttműködik az anyaggal. Ez felveti azt a kérdést, hogy milyen gyorsan ketyeghet egy ilyen óra. 

Pennsylvania Állami Egyetemének három elméleti fizikus tudósa. arrett Wendel, Luis Martínez és Martin Bojowald az új kutatásban kiszámították az idő lehetséges kvantálásának felső határát, javaslatuk szerint ez az érték 10‾³³ másodperc, ami egyben az egyetemes oszcillátor időtartamának felső határa is.

A teoretikusok kifejlesztettek egy elméletet is egy ilyen időegység felső határának leírására. Modelljeik szerint az univerzális óra kvantumoszcillátor lenne, amely rendszeresen váltakozna két állapot között.

Tempójának kiszámításához úgy képzelték el ezt az órát, mintha egy lassabb oszcillátorral lenne összekapcsolva, amit egy atomóra modellezett. Modelljükben a két oszcillátor nettó energiája mindig azonos, és ebben a forgatókönyvben a két rezgésnek idővel deszinkronizálódnia kellene.

A fizikusok ezt a divergenciát használták fel arra, hogy kiszámítsák az univerzális óra egy ütemének felső határát. Még azt is megállapították, hogy annak ellenére, hogy nem vagyunk képesek megmérni egy ilyen rövid ütemet, az elmélet mégis ellenőrizhető, ha megpróbálják megmérni a két rezgés deszinkronizációját.

(Forrás: PRL Képek: Pixabay)