A nagy kérdés: egy ekkora univerzumban miért nem találtunk eddig idegen civilizációt? Ezt, a Fermi-paradoxonként is ismert – mondjuk így – dilemmát már több módon is próbálták feloldani. Egy friss tanulmány szerint pedig a válasz igen aggasztó: a fejlett idegen civilizációk öntudatlanul elpusztítják magukat az éghajlatváltozással, és akár kevesebb mint 1000 év is elegendő lehet ahhoz, hogy egy bolygó lakhatatlanná váljon a növekvő energiafogyasztás következtében – még akkor is, ha megújuló energiaforrásokra térnek át.

Mint látható tehát, ez a teória Nagy-szűrő elmélet alá tartozik, vagyis ez esetben a szűk keresztmetszet, ami megakadályozza, hogy egy-egy fejlett civilizáció elterjedjen az űrben, nem más, mint a klímaváltozás.

A nagy szűrő – avagy miért jelezné az emberiség nagyon közeli végzetét, ha letűnt élet nyomára akadnánk a Marson Ha holnap, a jövő hónapban, vagy akár pár év múlva a NASA bejelentené, hogy bármiféle idegen élet nyomára bukkant a vörös bolygón, az a Nagy Szűrű teória alapján fajunk számára a közelgő véget jelezné.

Manasvi Lingam (Florida Tech) és Amedeo Balbi (Tor Vergata Egyetem) asztrofizikusok egy olyan modellt hoztak létre, amely a technológiailag fejlett társadalmak felemelkedését és bukását szimulálja. Az eredményeiket, amelyek még a várnak a tudományos elbírálásra, előzetesen már közzétették az arXiv preprint szerveren – írja a Live Science.

A tanulmány lényege, hogy a civilizációk növekedésével és technológiai fejlődésével egyre több energiára van szükségük, ami elkerülhetetlenül felmelegíti az általuk lakott bolygót. Az egész mögött egy bitang egyszerű mozzanat, a termodinamika második főtétele áll, amely kimondja, hogy egyetlen energiarendszer sem lehet tökéletesen hatékony. Mindig keletkezik tehát némi hőveszteség, amely idővel felhalmozódik, és a bolygó hőmérsékletének növekedését okozza. Ez a jelenség tehát független attól, hogy az adott civilizáció megújuló energiaforrásokat, vagy hagyományos fosszilis tüzelőanyagokat használ-e.

Lingam ezt egy szivárgó fürdőkádhoz hasonlította:

“Ha egy félig telt kád szivárog, csak kevés víz folyik ki. Azonban, ha a kád megtelik, a szivárgás eláraszthatja a házat.”

A fenti hasonlatban a fürdőkád a bolygó légköre, és ahogy nő az energiafogyasztás, még a kisebb szivárgások is katasztrofális éghajlatváltozáshoz vezethetnek, ami lakhatatlanná teheti a bolygót.

A tanulmány szerzői onnan vették az alapötletet, hogy az emberiség energiafelhasználása az 1800-as évek óta exponenciálisan növekszik. 2023-ban az emberiség körülbelül 180 ezer terawattórát (TWh) fogyasztott, ami megközelíti azt az energiamennyiséget, amelyet a Föld minden egyes pillanatban a Naptól kap. Az energiaigény növekedése magával vonzza a környezeti károk kockázatának a növekedését is – még akkor is, ha tiszta energiaforrásokat használunk.

Ez akkor azt jelenti, hogy nekünk is nagyjából egy évezredünk van, amíg vége a dalnak? Lingam szerint bár ezek a megállapítások elég sötétek, de azért van remény is: a civilizációk – legyenek akár emberiek, akár idegenek – választhatják azt az utat, amely az energiafogyasztás egyensúlyba hozásával stabilitást teremt. Ha egy faj megtanul harmóniában élni a környezetével, akkor ugyanis akár évmilliárdokig is fennmaradhat.

(Kép: Pixabay)