A kutatást Dr. James Tiedje, a Michigani Állami Egyetem Mikrobiökológiai Központjának szakértője vezette – írja az Interesting Engineering. Vizsgálatuk középpontjában a Föld egyik kevéssé feltárt, de annál fontosabb része, az úgynevezett kritikus zóna állt. Ez a zóna a fák lombkoronájától egészen a talaj mély rétegeiig terjedhet, akár 200 méter mélységig, és létfontosságú szerepet tölt be az élet fenntartásában: szabályozza a víz- és tápanyagkörforgást, valamint támogatja a mezőgazdaságot és az ökoszisztémákat.

„A mély kritikus zóna a Föld egy jelentős, de eddig szinte teljesen ismeretlen területe”

– hangsúlyozta Tiedje. A kutatócsoport DNS-elemzéssel vizsgálta a mélyen eltemetett talajmintákat, és megállapította, hogy a CSP1-3 mikrobák – melyek eredetileg vízi élőlények voltak – évmilliók alatt úgy fejlődtek, hogy képesek legyenek túlélni a tápanyagban szegény, zord körülményeket. Meglepő módon pedig még ilyen mélységben is aktív anyagcserével rendelkeznek.

„Sokan azt hinnék, hogy ezek az organizmusok csupán szunnyadnak odalent, de DNS-vizsgálataink szerint lassan ugyan, de növekednek és működnek”

– tette hozzá Tiedje.

Különösen figyelemre méltó volt, hogy a CSP1-3 mikrobák a mély talajrétegekben domináns jelenlétet mutattak: egyes mintákban ezek az élőlények a mikrobapopuláció több mint felét tették ki – jóval többet, mint ami a felszíni rétegekben jellemző. A kutatók úgy vélik, hogy ez a mikrobatörzs rendkívüli módon alkalmazkodott a mélyben uralkodó körülményekhez.

A mély talaj természetes vízszűrőként működik. Míg a felsőbb rétegeken a víz gyorsabban átszivárog, a mélyebb rétegek képesek hosszabb ideig megtartani azt, így alaposabb tisztítást biztosítanak. A CSP1-3 mikrobák a felszíni rétegekből lejutó szén- és nitrogénvegyületekkel táplálkoznak, miközben segítenek a visszamaradó szennyeződések lebontásában.

„Olyanok, mint az utolsó védelmi vonal”

– fogalmazott Tiedje.

A kutatócsoport célja most az, hogy laboratóriumi körülmények között is képesek legyenek szaporítani ezeket a mikrobákat – ami nem kis kihívás, tekintve a különleges élőhelyüket. Az anyagcseréjük alaposabb megértése azonban új megoldásokat hozhat a környezeti szennyezők lebontásában, és hozzájárulhat a hatékonyabb víztisztító rendszerek fejlesztéséhez is.

(Kép: Pixabay)