Sokan meglepődtek, amikor a bajor autógyártó bejelentette, egyedüliként a piacon, hogy nem elég egyszer, az extra megrendelésekor fizetni a CarPlay használatáért. Az eredeti tervek szerint évről évre, előfizetéses rendszerben kellett volna egy, amúgy az autó árához képest jelképes összeget kicsengetni azért, hogy a telefonunk rendszerének egy autóra szabott verziója töltse be a vajbőrrel körülvett képernyőt.

Persze erre is van magyarázat.

Ahogyan azt a Car and Driver részletesen kifejtette, egy ilyen megoldás sokkal összetettebb, mint egy kihangosító. Az autó és a telefon mélyen összekapcsolódnak, és ugyan az autónk nem változik sokat egy év alatt, hacsak nem parkolunk ügyetlenül, a telefonunkat simán lecseréljük, pláne azok, akiknek új BMW-jük van.

És azzal, hogy változik a telefon, illetve változik az azon futó szoftver, a BMW-nél is folyamatosan fejleszteni kell az autóban futó, ráadásul náluk vezeték nélkül működő rendszert, hogy azok hibátlanul működjenek együtt.

Ezzel nem is nagyon lehet vitatkozni - azzal viszont igen, hogy ezért miért kell külön fizetni.

A pénzügyi válasz egyértelmű: a BMW most 6.6%-os profitrátával működik és ezen szeretnének javítani. Két és fél millió autót adnak el évente, ha ezeknek csak a tizedébe kerül CarPlay, az is húszmillió dollár, minden egyes évben. Jövőre, az újakkal együtt már negyven. Két év múlva hatvan. Az már három ezreléke a profitjuknak, és sok kicsi sokra megy. És ha egyszer elfogadtuk, hogy előfizetési díjjal tartozunk a kocsink gyártójának, akkor egyre több mindenért lehet így, kiszámíthatóan és automatikusan pénzt kérni - a friss térképért, a vészfékasszisztens újabb és még okosabb verziójáért, és így tovább.

A technológiai okokat ugyanúgy nehéz vitatni: míg korábban az autónk kész volt, amikor az első tulajdonos kigurult vele a szalonból, mára a Teslánk egyik napról a másikra lehetővé teszi, hogy benne hagyjuk egy rövid időre a kutyánkat, ha rávisz minket a lélek, az autó figyeli közben a hőmérsékletet és a kutyust. Amikor megvettük a kocsit, fogalmunk se volt róla, hogy egyszer majd hűti magát, illetve a bent csaholó Kormost, aztán jön egy szoftverfrissítés, és máris megy neki.

A BMW azért döntött rosszul,

és volt bölcs, hogy ezt belátta, mert valami olyanért akart pénzt kérni újra és újra, ami nagyjából ugyanazt tudja. És ha nem gondolták volna meg magukat, máris sorban állna a többi gyártó azért, hogy szintén fix pénzt kérjen a vásárlóktól valami hasonlóért évről évre.

Azt már elfogadtuk, hogy nem veszünk zenét és filmeket, hanem kölcsönözzük azokat a Spotifytól vagy a Netflixtől. Ez egészen addig nem frusztráló, amíg a kedvenc albumunk vagy sorozatunk el nem tűnik onnan, amire egyre gyakrabban lesz példa, de nem baj, legfeljebb váltunk máshova, pár kattintás és megvagyunk - egyszerűbb, mint eladni egy kocsit, és venni helyette egy újat.

A problémák ott kezdődnek, amikor valamiről azt hisszük, hogy a miénk, de nem teljesen az. Amikor a méregdrága, online figyelhető biztonsági kamera egy évig működik, aztán jelzi, hogy szeretne csak pár dollárt kérni azért, amit eddig ingyen csinált. Nyugodtan kérjenek pénzt az autógyártók a vásárláson és a szervizeken kívül - de ne azért, hogy valamit ne vegyenek el, hanem, hogy kapjunk valami újat.

(Fotó: Pixabay, Apple, BMW)