Az akkréciós modellek ma elakadnak az úgynevezett „méteres akadálynál”: a kőzetdarabok inkább lepattannak egymásról vagy széttöredeznek, mintsem összetapadnának – na de ebből hogy lesz bolygó? Susanne Pfalzner (Forschungszentrum Jülich) számításai szerint egy protoplanetáris korong gravitációja akár milliónyi, az 1I/’Oumuamuához hasonló, nagyjából 100 méteres testet is befoghat.

„A csillagközi tér kész magvakat szállíthat a következő bolygónemzedékhez” – mondja Pfalzner.

Mivel a Naphoz hasonló csillagok korongjai nagyjából 2 millió évig maradnak fenn, ezek a magok felgyorsíthatják a növekedést, így ezen időn belül már kialakulhatnak az első gázóriások. Ez azt is magyarázhatja, miért gyakoribbak az óriásbolygók a nagyobb tömegű csillagok körül, míg az M törpék körül ritkák.

„A nagy tömegű csillagok hatékonyabban fognak be csillagközi objektumokat” – teszi hozzá.

A munka az EPSC–DPS 2025 konferencián hangzott el Helsinkiben. A 3I/ATLAS-t 2025 nyarán fedezték fel. Következő lépés: felmérni, hány befogott vándor válik valódi bolygócsírává, és hol alakulnak ki ilyen „bolygóbölcsők” a korongban.